Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA A tárgykör. A tárgytól függő, neki alárendelt tárgyak összessége, sokasága, tehát a tárgynak alárendelt tárgyak osztálya: a tárgykör. A tartalom-szerkezet: a tárgy köre, azaz a tárgytól föltételezett, tőle függő, neki alárendelt tárgyak megállapított osztálya viszonyszerkezetének minősítése, továbbá a tárgy szerkezete és osztálya szerkezetének viszonyminősítése. A jelfel tételezettség. A jeltől mint előföl tétel tői feltételezett diverz és differens jelek osztályának megállapítása, továbbá a jel saját feltételezettségének megállapítása a jel-viszonyrendben. A tárgyvonatkozás. Az alárendelt tárgyak osztálya meghatározásának a tartalommal való vonatkozása. A jelvonatkozás. A tárgyak alárendelt osztálya minősítésének, vagyis a tartalom előföltételezett viszonyszerkezetének vonatkozása a jelhez. Rendszertani hely (jelentőség). A tárgy helyének meghatározása az egyetemes tárgyrendben. A tárgy meghatározása, vagyis a tárgy és tartalom megfelelő viszonya ugyanis a jelentés; a tárgy rendbeli helyének meghatározása pedig a jelentés jelentősége (értéke). A szerkezeti viszony. A tárgy meghatározásának, vagyis a tartalom saját viszonyának és rendi helyének viszonyminősítése az általános viszonyszerkezetben. A tartalom minősítése, a tartalom és jel megfelelése a jelölés; a tartalom viszonyminősítése a jelölés jelszerűsége. A jelérték. A jelentésben, tárgyvonatkozásban és jelentőségben van a jel érvénye; a tárgy-meghatározásban, a tárgynak alárendelt osztály meghatározásának a tartalommal való vonatkozásában és a tárgy rendhelyének meghatározásában (jelentőségében) van a jel értéke (tárgymeghatározás + osztálymeghatározás + rendhelyi meghatározás). A jelérvény. A jelölésben, szerkezeti viszonyban és jelszerűségben van a jel érvénye. Vagyis: a minősített tartalomnak és a tartalomtól függő minősített szerkezeteknek izomorf vonatkozása a jelhez a jelnek érvénye (a tartalom szerkezetének minősítése + a függő szerkezetek minősítése + izomorf jelölése). A jelfunkció: a jelnek érvényes értéke. A jelviszonyrend. Egy meghatározott tárgy: körének sorrendje, tartalmának viszonyszerkezete és jelének feltételezettsége egyetlen egységben a tárgyas, objektív jelviszonyrend. Az igaz jel: a megfelelő viszonyú és rendű jel. A hamis jel: a nem megfelelő viszonyú és rendű, vagyis érvénytelen és értéktelen, szerep nélkülijei. A fennálló dolog viszonyszerkezete és tárgyi rendje. A dolognak mint tárgynak létmegállapításában, viszonyminősítésében és rendmeghatározásában, vagyis tartalmának létviszonyrendi viszonosságában (korrelativitás) és megfelelésében (korreláció) van érvénye és értéke. Érvényes értéke szerinti a tárgynak létviszonyrendi szerepe, funkciója. A létviszonyrendi szerepű érvényes értékű tartalmat jelöli a jel. A szerepnek, funkciónak tagolt többjelentőségét eléggé érzékeltetik a szimbolizálás, jelölés, jelentés, szimplifikálás, kommunikáció, rögzítés, szemléletesítés, ekonomizálás, dinamizálás stb. fogalmai. A tárgyas és emberi létegységből, a pánkorrelacionizmusból és egyetemes rendből következően a jelszerűsítésnek minden alapjegye állandó, általános és egyetemes; különbözése és különfélesége is, tehát determináltak a változói is. Ezért lehet desifrírozni kihalt nyelvek írott emlékeinek jelentését, néha hangzását is. A jelszerűségek a logikai elvrend, tehát elsősorban lét, viszony és rend szerintiek, tehát azonosak, különbözőek vagy különfélék, viszonyítottak, viszonosak vagy korreláltak stb. A 281
