Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA megbontása önellentmondáshoz vezet. A tárgy létével, illetőleg azonosításával adva van a tartalomnak szükségképpeni létmozzanata; minősített viszonyában van érvénye és a viszonyával meghatározott rendi helyében értéke. A jelviszonyrendi érvényes érték: a funkció, szerep. Tartalom nélkül nincs érvény, sem érték, tehát funkció sincs. A tartalmi, a létmozzanat minden formális rendszerben jelen van: kifejezetten vagy rejtve. A logisztika, formális vagy matematikai logika pl. eltekint minden tartalomtól, csak attól az egytől nem: igaz-e az ítélet (i), vagy hamis (h) - vagyis azonos-e az ítélet vagy ellentmondó; az azonosság és ellentmondás elve lételv, és ilyen az ellentét elve is. A formális logika is létjegyre épül.25 26 A nyelvalkat Trubetzkoy szerint absztrakciója a beszédnek, a nyelvalkati hang a beszédhangnak; honnan nyeri a nyelvalkaü hang jelentésmegkülönböztető jegyét, ha az nincs meg a beszédhangban? Az absztraktumban nem lehet több jegy, mint a konkrétumban - csak kevesebb és lényegesebb. A nyelvalkati hangban csak a beszédhangban is meglevő jegyek lehetnek, és a nyelvalkati hangtanban csak a beszéd-hangtanban is meglevő tárgyak és jegyek lehetnek, illetőleg szükségképpen ott is vannak.27 Mindez szükségképpen következik a viszonosság (korrelativitás) elvéből. A beszédhang mibenléte áll: 1. hangiságának önazonosságában; 2. kölcsönös viszonyba állított tárgyának meghatározásában, azaz tartalmában, jelértékében; 3. tartalmának és tárgyának kétoldalúan, tehát kölcsönösen meghatározott egyértelmű viszonyában, azaz jelérvényében, vagyis jelentésében, jelszerepében (funkciójában). A beszéd-hangjel belsőleg viszonyított egészének felsőfokon absztrakcióval megállapított teljesebb, általánosabb és egyetemesebb meghatározottsága: a nyelvalkati hang. Vagyis: a beszédhang absztrakciója az aszcendensen felsőbb fokú, általánosabb érvényű nyelvalkati hang. A beszédhang is jelentésmegkülönböztető: a beszédben; csak ezért lehet jelentésmegkülönböztető a nyelvalkati hang (jelölő) a nyelvalkatban. Összegezve: a beszédhangnak is megvan a jelentésmegkülönböztető érvénye és értéke, azaz szerepe a beszédben, és a fonetika a beszédnek jelentésmegkülönböztető szerepű hangját tanulmányozza. Nem lehet tehát élesen elhatárolni a beszédhangot a nyelvalkati hangtól, illetőleg jelölőtől. Ajelölő és jelölt tagolatlan komplex fogalmából következő leegyszerűsítés veszélye világosan kitűnik például a jelszerűsítés rendszeresebb áttekintésénél. A létegyetem s az emberi lét egysége (amelyben minden mindent képez, minden mindennel viszonyított, minden mindennel rendezett, koherens) a képezés és leképezés szükségszerűségével mindent képesít és jelesít, azaz jelszerűsít. A képezés, leképezés és jelszerűsítés (képesítés) szükségképpeni, így a képezésnek alapjegye és implikált jegyrendszere van, a leképezéssel pedig alapképe van és implikált képrendszere; a leképezés (az érzéki ide-25 Saussure a nyelvi jel meghatározásába nem veszi fel a jel és tárgy viszonyának minősítését, meghatározását. A probléma nála a jelölő és jelölt szükségképpeni vagy tetszőleges (nécessaire ou arbitraire) viszonyának fogalmában lappang; Saussure meghatározása éppen e pontban jut önellentmondásba. Vei. Emil Benveniste: Nature de signe linguistique. Acta Linguistican, 1. 24. és Eugen Lerch: Vom Wesen des sprachlichen Zeichens. Zeichen oder Symbol? Acta Linguistican, I, 150., 160. 26 Vo. Varga Tamás, Matematikai logika kezdőknek. 1. Budapest, 1960. Il; D. Hilbert - W. Ackermann: Grundzüge der theoretischen Logik. Berlin, 1928, 1, 3. A matematika végső kiindulási pontja is a jelenségek leképzése. L. Schröder: i. m. 1, 102. 27 VÖ. Lotze: i. m. 5., 9. 279
