Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA gos hang szükségképpeni előföltétele tehát egyedtől függetlenül fennálló léttény a természettudománytól nyilvántartott szükségképpeni hangrendszerben. A nyelvi hangjelenség éppen általános érvényű létezésében állandó (konstans), s ezért egyik előföltétele minden lehető nyelvnek és tárgya minden lehető nyelvelméletnek és nyelvészeti vizsgálódásnak. A létező szonikum-viszonyrendszertől mind az ok-mód-cél elve szerint fennálló konstanstól függnek az egyed-idő-tér-beli változók (variánsok), s ezek teszik az egyedi beszédtények változó - de az alkati egységgel mégis determinált - színpompás beszédhang-dzsungeljét. Összegzésként megállapíthatjuk: az ellentét sem csupán viszony; létjegye, tárgyi jegye van. 2. Trubetzkoy a legfelsőbb nyelvészeti kategóriát, magát a nyelvet csak futólag emlíü: „Alles was zur Sprache gehört, d. i. sowohl Sprechakt wie Sprachgebilde, hat nach F. de Saussure zwei Seiten, die bezeichnende (le signifiant), und die bezeichnete (le signifié), so dass Sprache immer Verbindung des Bezeichneten mit dem Bezeichnenden... ist” (vö. 6). Szövegezéséből nem tűnik ki világosan, vajon a konkrét beszéd (Sprechakt) és az absztrakt nyelvalkat (Sprachgebilde) kapcsolatát, a nyelvet (Sprache) absztrakciónak tartja-e. Mivel a nyelvalkat és beszéd szerinte különböző lényegű (ihrem Wesen nach sind sie ganz verschieden) és élesen elhatárolandó, e kapcsolat önellentmondást rejt magában. De ha a nyelv a nyelvalkatnak és beszédnek, a jelölőnek és jelöltnek elválaszthatatlan egysége, akkor szükségszerűen tárgyi tartalmának is kell lennie, s nem lehet pl. csupán lélektani absztrakció, tartalom nélküli viszonyszerkezet, séma. E komplex lélektani fogalmak tagolatlansága ellentmondáshoz vezet. Maga a kapcsolat felvetése szükséges, Trubetzkoy azonban nem vette észre a korrelativitásból következő szükségképpeni megoldást, illetőleg világnézeti determináltsága miatt nem vehette észre. Pedig helyes felállítását végiggondolva a szükségképpeni megoldáshoz juthatunk: a beszéd, nyelvalkat és nyelv lényegében nem, hanem csak tárgyiságának (objektivitásának), jelérvényének és értékének fokában különbözik. A jel - és így a nyelv -a legegzaktabb tudománynak, a fizikának is problémája." A modern fizika a dolgok tapasztalással el nem érhető lényegének jelszerű, szimbolikus megragadására törekszik. Felhasználja a jeltan, az általános nyelvészet minden jó eredményét, és jó eredménnyel szolgál a nyelvészetnek. A modern fizika számára a tapasztalással el nem érhető fennállásnak, a dolgok lényegének nyilvánulatai: a jelenségek. Ilyen felsőfokú jelenség pl. az elektromagnetizmus; ennek alsóbb fokú megjelenése az anyag, erő és pertuberáció (hullám). Megkülönböztet tehát felsőfokú teljes, általános és állandó jelenséget és alsóbb fokon létező részleges, viszonylagos és változó, valamint alsó fokon való egyedi, viszonylagos és változó jelenséget. A felsőfokú lét szükségképpeni előföltétele alsóbb fokon létező következményének és a valós, konkrét jelenségnek.13 14 A felsőfokú általános jelenség tehát nem lélektani absztrakciója a konkrét jelenségnek, hanem szükségképpeni fennállásit előföltétele.15 A létnek viszonyított rendjében, a világegyetemben létező anyag, erő és hullám jelenségei viszonyított rendben állnak, s ezen belül különböző viszonyrendű egységeket, részrend13 VÖ. Del Negro: i. m. 410. 14 Vö. J. V. Laziczius: Das sog. dritte Axiom der Sprachwissenschaft. Acta Linguistica, I. évf. (1939) 165-166. 15 „Dans cet ordre d’idées on posera également la question... des facteurs universellement humains qui persistent ŕ l’intérieur d’un état de langue quelconque”. Viggo Brdndal: Linguistique structurale. Acta Linguistica, I, 8. 273
