Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETÉNEK ÉS FONOLÓGIÁJÁNAK LÉLEKTANI ÉS LOGIKAI ALAPJA Negyedszázada jelent meg N. S. Trubetzkoy nyelvészeti és fonológiai munkásságának öszszegzése, posztumusz életműve, a Grundzüge der Phonologie (Prague, 1939) a Travaux du Cercle Linguistique de Prague 7. köteteként. Trubetzkoy műve befejezetlen, nem végleges szövegezésében és nem teljes anyagában. Kb. kétszáz, legkülönbözóT)b alkatú nyelv rendszertani feldolgozásának eredményét már nem értékelhette ki elméletileg. Fennmaradt tervezete mutatja: műve végleges szövegezésben elméletileg tökéletesebb, logikájában szabatosabb, példatárában pedig megfelelőbb lett volna.Trubetzkoy is filozófiai előföltevéssel közeledett tudománytárgyához. Tudatosan igyekezett mentesülni korának pszichologizmusától és a pozitivizmus szubjektivitásától. Tulajdonképpeni tudománytárgyában, a fonológiában céltudatos logikai szemléletre és meghatározásra törekedett. Az oksági determinációt gyakran a viszonyszerkezettel adott meghatározottságában értelmezte;' fonológiai vizsgálódásának maradandó értéke éppen a szerkezeti determinációnak tudatos érvényesítésében és gyakorlati alkalmazásában van. Fonológiájának logikai alapra helyezésével irányt és korszakot nyitott a nyelvészet tekintélyes területén: a logikailag megokolt nyelvészeti munka szükségességét vallotta, újból meghirdette a nyelvi jelenség logikailag szabatos tárgyalásának és meghatározásának követelményét. Fonológiájában szakítani tudott nagyjából Saussure logikaellenes pszichologisztikus álláspontjával is. Korának logikai forrongásából a viszonylogikát és a terjedelmi logikát fogadta el; a tartalmi, a tárgylogikát mellőzte. Logikája, elv- és fogalomrendszere nem volt adekvát, és sokszor gátolta nyelvészeti kibontakozását. Logikai igyekezete azonban mmdenkor értékes. A legáltalánosabb kategória-rendszert Saussure-től vette - pszichologisztikus mozzanatával együtt. Saussure-re támaszkodik az „éles elhatárolás” pozitivisztikus elméletében is. A legfelsőbb kategóriák értelmezése természetesen lehat az elemi fonológiai tények magyarázatára is, és sok logikai meghatározását determinálja. Az általánosságot, a nyelvet, nyelvalkatot alanyi elvonásnak, absztrakciónak tartotta, tartalomtól mentes viszonyszerkezetnek, szabályok, normák egységének. Gyakorlati nyelvészeti munkájában természetesen nem nélkülözhette a tartalmi mozzanatot; elmélete így néha ellentmondó, gyakorlata viszont helyes.1 2 A hagyományos nyelvészeti szemlélet hatását főképpen a fonológia jelentőségének hangsúlyozásánál találjuk. 1 Vb. Viggo Bröndal: Linguistique structurale. Acta Linguistica, I. évf. (1939) 6. 2 Vti. A. Martinet: Trubetzkoy et le Binarisme. Wiener Slavistisclies Jahrbuch, 1964, 37. 267
