Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

A SZLOVÁKIÁI MAGYARSAG NÉPRAJZA A szlovákiai magyar falvak életközösségének néprajzi alkata és értéke szerves része az egy­séges magyar népi művelődésnek. Azonban mégis vannak sajátos valóságjegyei és fogalmi jegyei. Sajátos államjogi, földrajzi és szociális helyzetének következménye ez. Lényegi ha­tókként jelentkeznek még az idegen művelődési tényezők, az idegen népiség és a polgária­­sulás ténye. A szlovákiai magyar falvak néprajzi arculata tehát szorosan kapcsolatos a szo­ciológiailag értelmezett egységes életjelenség arculatával. A közösség fennmaradását bizto­sító szociológiai tényezők együtthatói a néprajz tárgyát tevő jelenségeknek. És megfordítva. A néprajztól megállapított összetartó erők egyúttal szociális megtartó erők is. Ez a valóság és ennek felismerése sajátos módszertani és tárgyi feladatot ró a szlovákiai magyar néprajz margójára. Kötelező nemcsak a valóság megismerése, hanem a megtartás, a felmerülő fel­adatok teljesítése is. A szakember kötelessége elsősorban mégis a valóságnak szigorúan tárgyilagos megis­merése és rögzítése. A szlovákiai magyar néprajz még nem létezik. Ez egyelőre még csak feladat marad. Az itt elmondottak csak azt mutatják, mit kell elvégezni. A tárgyilagos és értékes munka feltételei azonban nem egyszerűek. A szlovákiai magyar­ság peremhelyzete, népi elhelyezkedése fokozottabb követelményeket támaszt. Kötelező a két (szlovák-magyar) művelődési kör ismerete, a közvetlen szlovák környezet etnológiai megismerése. Csak így lehet megvalósítani a tárgyilagos, elfogulatlan és tévedéstől mentes megismerést. A valóságok elhallgatása, leplezése vagy ferdítése a magyar néprajz veszélyét és a sajátos helyzetből eredő sajátos értékek elveszését jelentené. A szlovákiai magyarok élete lényegileg egyezik az egyetemes magyarság életével. Mint mindenütt, itt is szigorú elkülönülésben él a magyar falu és a városi magyarság. A falu a job­bágytelepülések szerves továbbfejlődéseként él szellemi és gazdasági elhagyatottságában. Közösségi és egyedi életét az ősi ugaros hagyományok és a történelmi kialakulás formálja. A hagyományos ugaros művelődés, az egységes életfeltétel szoros, egységes és szerves egészbe tömöríti a magyar falut. Az ilyen falunak egységes, történelmileg kifejlődött élet­formája, művelődése, jogrendszere, világnézete, vallási szemlélete és szépszemlélete, vala­mint tárgyi művelődése van. Mindezek a tényezők összhangban állnak a természeti és gaz­dasági valóságokkal és viszonyokkal. A szerves egységű falu belül gazdagon tagolt és vi­szonyított. Kisebb eszmei és gazdasági csoportokat találunk benne és természetesen egye­­deket. A falu egységes szervezetében mindenkinek és mindennek megvan a pontosan kiha­tárolt helye, küldetése és meghatározott viszonya. E tényezőknek kötelező az erejük. Aki megtagadja a kötelező szellemi és tárgyi életformát, a szociális parancsokat és tilalmakat, az a faluközösség létét veszélyezteli, s a falu ezért meg is bünteti. Először gúnnyal, aztán más­sal, esetleg kizárja. 249

Next

/
Thumbnails
Contents