Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
SIMON ATTILA Bár Pozsony meglehetősen messze volt Rozsnyótól, s az itt élő emberek mentalitása is eltért a gömöri emberekétől, mégis ismerős közeg lehetett a fiatal egyetemista számára, hiszen Rozsnyóhoz hasonlóan, sőt annál sokkal inkább, Pozsony is többnyelvű város volt, ahol a magyarul és szlovákul anyanyelvi szinten, de németül is jól beszélő Arany némileg otthon érezhette magát. Annál is inkább, hiszen 1932-től az egyetem hallgatója volt féltestvére, Zagiba Ferenc is, aki a zenetudományi tanulmányai mellett többek között szlavisztikát és magyar nyelvészetet is hallgatott." A korabeli Pozsonyban pezsgő diákélet folyt, amelyen belül erősen képviseltették magukat a szlovákiai magyar diákok mozgalmai is. Bár források nem szólnak róla, feltehetően Arany is bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének munkájába. Ám a tudósi jellemű fiatal egyetemista már ekkor is inkább csak a nyelvészettel foglalkozott, s nyári nyelvjárásgyűjtő munkával próbált pluszjövedelemhez jutni, amire rossz anyagi helyzete miatt komoly szüksége lehetett.'2 Arany az 1919-ben, a magyar nyelvű Erzsébet Tudományegyetem felszámolásával párhuzamosan létrehozott csehszlovák nyelvű Comenius Egyetemen szlovák nyelvet és filozófiát hallgatott. Tanárai elsősorban csehek voltak. A szláv filológiai szemináriumon (a későbbi Szlovák nyelvi és irodalmi tanszék korabeli megfelelője) belül az Arany által látogatott csehszlovák nyelv részlegét a cseh František Ryšánek professzor vezette. Arany pályafutására pedig a pozsonyi csehszlovák reálgimnázium tanára, a szintén cseh Václav Vážny volt nagy hatással, aki többek között cseh nyelvi gyakorlatokat, fonetikát és fonológiát, legfőképpen azonban nyelvjárástant adott elő az egyetemen. A később rendkívüli professzorrá kinevezett Vážny volt az összeállítója A szlovák helyesírás szabályainak, amely 1931-ben jelent meg, s a mai napig őt tartják a szlovák dialektológia megalapítójaként számon. Minden bizonnyal az ő hatására kezdett Arany komolyabban a dialektológia felé fordulni, amely érdeklődés egész tudományos pályáját meghatározta. Vážny professzor mellett elsősorban a strukturalista nyelvészet hatása volt jelentős a fiatal Aranyra. A harmincas évek közepén a strukturalizmus több neves képviselője is tartott Pozsonyban hosszabb-rövidebb ideig előadásokat. Leckekönyve alapján Arany a neves cseh nyelvész, Jan Mukafovský professzor előadásait is látogatta, de részt vett a kitűnő orosz néprajzos, Pjotr Bogaürjov előadásain is, aki A néprajz feladatai Kárpátalján címmel tartott órákat az egyetemen.1’ Az eddigi szakirodalom a szlovák nyelvi és filozófiai tanulmányaival egyenértékűként tüntette fel Arany magyar nyelvi tanulmányait is. Ez a vélekedés némi korrekcióra szorul, hiszen Aranynak csupán minimális lehetősége volt arra, hogy magyar nyelvészeti tanulmányokat folytasson. Igaz, hogy az egyetemen a húszas évek elejétől működött egy ún. magyar 11 12 13 11 Slovenský biografický slovník. I. zv. Martin, Matica slovenská, 1978, 389-390. 12 Egy keltezetlen és akadémikus aláírással ellátott levél arról tudósít, hogy a rozsnyói akadémikusok (egyetemi diákok) panasszal fordulnak Rozsnyó városhoz, mivel az - a levél szerint egyik rosszindulatú hivatalnoka miatt - az 1932/33-as akadémiai évre nem fizetett ösztöndíjat a „szegény sorsú hallgatóknak”. Noha a géppel írott levélről nem lehet megállapítani, Arany írta-e, feltételezhetjük, hogy egyike volt a levél megfogalmazóinak, s maga is azon hallgatók közé tartozott, aki rá lett volna szorulva z ösztöndíjra. Vo. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka. Rendezésre váró anyagok. Rozsnyó város antiszociális magatartása az egyetemi diáksággal szemben. 13 Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka. 1. doboz, Sóznám prednášok 24
