Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE ugyanazt a formai szerepet látja el, s nem osztható olyan kisebb egységre, mely birtokolná ezt a formális funkciót.195 Egy és ugyanazon morféma két vagy több fonétikus változatban is realizálódhatik aszerint, milyen morfémával kapcsolódik egy közös alaki funkció ellátására. így Kolon nyelvjárásában a [tenne-tennyi] féle alakpárokban a [tenn-tenny-] hangalakokat komplexíven mint egy és ugyanazon tőmorfémának két fonétikus változatát fogják fel. [nn~nny] tővégi (illetőleg tőmorféma-végi) fonémák a szónak morfológiai struktúrája szerint kombinatóriusan váltakozhatnak.196 Ugyanúgy mint a tőmorfémában, az alaki módosítást végző morfémában (vagyis a fonémában) is találunk ilyen kombinatórius váltakozást. A magyar nyelvben e jelenségre még több példát találunk, mint a környező indo-európai nyelvekben. A \-ba, -be, -ra, -re, -tói, - tői] stb. ragok és [-ó, -o, -dalom, -delem] stb. képzők egy és ugyanazon morfémának (pontosabban: formémának) kombinatórius változatai. Az alakpárok egyikének vagy másikának megvalósítását a szónak morfológiai és fonéma-szerkezete határozza meg, vagyis külső körülmények, s ezeket röviden a hangrend, illetőleg a hangzó-illeszkedés törvényével fejezzük ki. Ennek a kombinatórius váltakozásnak azonban - az előbbitől eltérően - morfológiai szerepe van, mert jelzi a tőmorfémának és az alaki módosítónak, a fonémának együvétartozását. A váltakozás tehát a nyelvnek uralkodó szerkezeti jellegétől és a tó'morfémák jellegétől függ, ezért ezt a váltakozást függvényes váltakozásnak nevezzük.197 A morfológiai kombinatórius és függvényes hangváltakozást tehát külső körülmények határozzák meg. A váltakozás fellépése a morfémáknak csoportosulásától,198 vagy a magánhangzó-harmónia szerkezeti törvényszerűségétől függ. Kolon közösségének nyelvtudata a te nm/nny féle199 alakokat komplexíven egy és ugyanazon morfémának érzi, és tudja, hogy a különböző morfológiai helyzetben egyiket a másikkal helyettesítheti. Az egyetlen-egy alakú és egy-értékű morfémától való megkülönböztetés céljából ezt az egy-értékú, de két-alakú (két fonétikai megvalósítású) morfémát nevezték el morfo n ém án ak.200 201 A morfémák mennyisége a nyelvben szigorúan meghatározott, s hasonlóan szigorúan meghatározott a morfémáknak mennyisége és helye is. A kombinatórius magánhangzós és mássalhangzós váltakozás a magyar nyelv tőmorfémáiban néhány tőtípusra korlátozódik. A váltakozó igetövek többnyire magánhangzóra végződnek, s történelmileg a \u, X, h, j] stb. lekopásával, illetőleg defonologizálásával alakultak.21" Ezektől eltekintve ez a kombinatórius váltakozás a tőmorfémában mindössze néhány tőtípusnak má195 L. Projet de terminologie, TCLP 4, 321-22. 196 Vtí. TRUBETZKOY N. S„ Sur la „Morphonologie”, TCLP 1, 85. 197 Vü. NOVÁK L., U harmonie vocalique, TCLP 6. 84 kk., K základným otázkam Štrukturálnej jazykovedy, Turč. Sv. Martin 1937, 14. 198 Projet, TCLP 4, 323. 199 A magyar irodalmi nyelv morfonológiai váltakozásának teljes rendszerezését megtalálhatjuk LOTZ Jánosnak a magyar nyelv rendszerét tárgyaló németnyelvű munkájában. Ez a munka sok értékes rendszerezést nyújt, számunkra azonban hozzáférhetetlen, s így eredményeit nem használhattuk fel. Sokban téves, de egyben sok értékes meglátást tarlamaz SKALIČKA-nak, Zur ungarischen Grammatik, Praha 1935, Práce z Vedeckých ústavu XXXIX, című munkája. 200 TRUBETZKOY, TCLP 1, 85. Az eddigi váltóhang elnevezés jól jellemezte e jelenség sajátságát, de nem jelölte meg rendszertani értékét. 201 L. GOMBOCZ Történeti nyelvtanának megfelelő fejezeteiben. 211
