Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ sz z (6.33)7.44 4.61 1.70 0.92 0.21 c dz (0.33)0.63 0.63 s zs (6.08)6.23 4.61 0.56 1.06 cs dzs (6.06)0.99 0.99 15.29%12.82 2.47 h (2.78) 3.76 j (2.78) 1.77 A bemutatott statisztikák szemlél tetőek és tanulságosak. A fonémák előfordulásának és gyakoriságának törvényszerűségeit ily módon azonban még akkor sem tudnánk megállapítani, ha a tényleges előfordulások számait a szövegek sokaságában állapíthatnák meg. A fonémaelőfordulásokat meghatározó hatók sokkal bonyolultabbak, semhogy ilyen durva módszerrel felfedhetnénk törvényszerűségeiket. Sokkal jelentősebb és lényegbe vágóbb a tényleges fonéma-előfordulások számának az elméletileg lehetséges fonéma-előfordulások számához viszonyított aránya. A szövegben megállapított fonéma-előfordulások számának megállapítását tehát az elméletileg lehetséges előfordulások számbeli megállapításának kell megelőznie (természetesen a szerkezeti tilalmaknak, a feloldásnak, a magánhangzó-harmóniának stb. figyelembevételével). így például a hosszú mássalhangzós fonéma a magyarban csak szóközépen és szóvégen fordul elő, szókezdetben azonban nem. Ha a szövegben előforduló szótagok összegét ß-val jelöljük, a szavaknak átlagos szótagszámát pedig a-val, akkor a kérdéses szövegben a hoszszú korrelációs sajátságot hordozó mássalhangzós fonémáknak elméletileg megállapítható előfordulási száma ß/a. Ezzel szemben a rövid mássalhangzós fonéma mindegyik helyzetben állhat. Ezért a rövid és hosszú mássalhangzók elméletileg várt előfordulásának száma úgy aránylik egymáshoz, mint ß/a:ß+ß/a-hoz, vagyis mint a - 1 : a + 1-hez. Kolon nyelvjárásában a szavaknak átlagos szótagszáma 1.98, tehát az elméleti arány kb. 1:2.98-hoz. A valóságban ez az arány azonban 96:1308-hoz, vagyis 1:13-hoz. A rövid és hosszú mássalhangzók előfordulásának arányszáma általánosabb törvényszerűségnek következménye. Ezt a törvényszerűséget egyelőre így szövegezhetnénk meg: a proporcionális privativ ellentétek sorában az ellentéti tagok közül gyakoribb a korrelációs sajátságot nélkülöző tag. Ezt a törvényszerűséget igazolja pl. a másodfokú zárjelleg-korreláció tagjainak előfordulási aránya:
