Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

Magyar, illetőleg koloni viszonylatban a vampulai nyelvjárás fokozati sorainak két külső tagja bizonyos kiegyensúlyozottságot mutat. Ezzel szemben a két külső tengely megterhelése nem arányos. Kolon nyelvjárásában a helyzet éppen megfordított. A lemi nyelvjárás Kolon nyelvjárásával összevetve teljesen ellentétes irányzatot mutat. Legkevésbbé megterhelt a legzöngésebb fok fonémasora és a legmegterheltebb a legkevésbbé zöngés fok fonémasora. Kolon ynelvjárásában az első tengely látszik a legmegterheltebbnek, a lemi nyelvjárásban éppen a harmadik tengely.

Ezeket az összevetéseket csak a magánhangzós rendszernek megterhelésbeli rendszerességére idézzük, s nem kívánunk semminemű következtetést levonni a két nyelv nyelvjárásainak esetleges rendszertani kapcsolatosságaira.

Még tanulságosabb képet nyerünk, ha Kolon [t]-ző jellegű nyelvjárásának statisztikai adatait az ugyancsak [íj-zőnek minősített martosi nyelvjárás statisztikai adataival vetjük össze:17’

á

e

á

28,15

17,44

45,59

38,85

38,85

0

ö

c

ó

ő

é

17,44

2,88

10,62

30,94

14,69

6,64

14,69

35,97

u

ti

i

ú

ü

í

5,18

3,04

15,17

23,39

7,26

1,46

15,84

24,56

40,92

5,94

43,62

99,92%60,80

8,10

30,48

99,38

Szembetűnő, hogy Martos nyelvjárásában az [í]-zés mértéke, illetőleg az \f\ fonéma megterhelése sokkal kisebb mértékű, mint Kolon nyelvjárásában. Továbbá Kolon nyelvjárásában az u. n. [/]-zést az [ój-zés egyenlíti ki. Martos nyelvjárásban az [;j fonémának fokozott megterhelését az [d] és részben az [ú\ fonémáknak fokozott megterhelése egyenlíti ki.173 174 Kolon és Martos [í]-ző nyelvjárások magánhangzós fonémarendszerének - mint egységnek - megterhelése tehát ellentétes megoldású. Kolon nyelvjárásában az [á, e, ö, ë, i] fonémák megterhelése aránytalanul nagyobb mint az [o, u, ü] fonémák megterhelése. Ez a megállapítás

173 Szedés közben kaptuk meg Sulán Bélának a martosi nyelv járásra vonatkozó statisztikáját. A szerző 58 gépelt sort és összesen 8701 magánhangzót dolgozott fel. Statisztikája csak a magánhangzókra terjed ki, de így is az első ilynemű statisztika, amelyet majdnem teljes egészében használhatunk. A szerző a fonémákat számolta össze, nem a betűket, s külön közli minden fonéma adatát. Mindössze a polifonématikus értékű hangzók számadatait kellett összevonnunk a megfelelő fonéma alapváltozatának adataival. A százalékszámok kiszámításánál azonban nem választotta külön a rövid és hosszú magánhangzókat. Ezért az önálló rövid és hoszszú magánhangzós rendszer százalékszámait saját átszámításunk szerint közöljük. Martos statisztikai feldolgozásában nélkülözzük a szavak összegének és szőtagszámának megállapítását, továbbá a magánhangzók morféma-szerkezeti helyzetének megállapítását, ezért további összevetéseket nem tehetünk.

174 Mindebből következik: amilyen joggal beszélünk az u. n. [í]-zésről, ugyanolyan joggal beszélhetnénk - sőt beszélnünk is kell - pl. az |ó)-zásról. Ezekután természetesen meg kellene állapítanunk, hogyan éri el Martos nyelvjárása az. |oj és [ií| fonémák fokozott megterhelését. Összehasonlító módszerrel meg kellene állapítanunk a módozatokat, az eredményi és azt is, hogy az |oj-zö és [ttj-zó megoldások mennyire változtatják meg a nyelvjárás alkatának morfológiai képletét és morféma-sz.erkezetét. A vizsgált martosi szöveg azonban nem áll rendelkezésünkre, ezért nem utalhatunk a megoldások módjára.

201