Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ àggyig, ëggyig, nëgyegyik, gyió, gyisznó, mingyig, pegyiglën], [eggyig] ’eddig’, [föllyűrő, köllyött, beleütyi, éltyibe, tyüzet]. Ugyanakkor azonban pl. a föltételes mód jele mindig csak a [-ni], A labiális alapsor két rokonsorának, a labiális és dentális sorok fonémáinak disztinktív sajátságai nem oldódnak fel. Ez a körülmény magyarázza meg a [v] fonéma sajátos magatartásának lehetó'ségét. A két sor között nincs feloldási viszony, ezért még a zöngés-zöngétlen feloldási viszonylatban is lehetetlenné válik a különböző sorokkal kereszteződő feloldás. Ez a körülmény magyarázza meg a [ràkvà, kápvá, lopvá, hatva, ütve, kontyvál] féle típusok megmaradását. A [v] fonéma szerepénél még külön ki kell emelnünk a megmaradt [-val, -vei] ragot. Az irodalmi nyelvben itten előreható feloldás jelentkezik, holott a magyarban a feloldás iránya különben mindig hátraható. E jelenség okát természetesen a magyar nyelv mássalhangzós szerkezetének diachroniájában kell keresnünk. 2. Az elsőfokú zárjelleg-korreláció feloldása A fonéma-kombinációs alaptörvények értelmében az elsőfokú zárjelleg-korreláció tagjai egy prozodémában nem állhatnak egymás mellett. Morféma-határon is aránylag csekély az előfordulások arányszáma. A különböző mássalhangzók csoportosulásának eredményeképpen különféle affrikáták alakulhatnak, pl.: [ronccédő] ’rongyszedő’. A zárhang azonban előreható hatással is lehet, pl.: [nyolccor] ’nyolcszor’. Az affrikáták kérdése önálló tanulmányozást kíván. Természetesen a másodfokú zárjellegkorreláció zöngés-zöngétlen jellegű feloldásában a spiránsok teljes mértékben részt vesznek. Pl.: [tucc, mëgôlêhecc, kőccsönbe, zőccsíg, kőccsfg, oncsá, mi'dàccsâg, bàrâccsâg, egíssíg, ëccër]. 3. A másodfokú zárjelleg-korreláció feloldása A fonéma-kombinációs alaptörvények értelmében sem állhat egymás mellett egy prozodémában egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó. Ez a tilalom érvényesül a morfémahatáron és a szólamegységekben is. Pl.: [fűszfábó, oldoszhàtlàk, húzódszkod, szíttá, eláttá, mëgijettek, foktá, elhosztám, osztën, à hásztú, fosztunk, mëgorisztem, gyó'szte, níkűlösztünk, kötösztetnyi, lëvetkô'sztet, focifrâsztâk, szentëgyhâsztô], [kőssíg] ‘község’, [szâsszer, mënyegzobe, lágzi, vezsd). A nem önálló, proklitikus vagy proklitikussá váló szavak végmássalhangzója elveszti disztinktív sajátságát, mégpedig minden mássalhangzó előtt. Vezérfonémaként az induló mássalhangzó szerepel. Pl.: [cddárábig] (de: [egy dáráb; égy csőv; ëgy zsâkvâ vát; ëgy hetye, ëgy király]); [tàlâtàk ënnàgy tököt; ëccigâny; ërràkâsrë, ëtyse]. Jellegzetes, hogy az [ëgy) tőszó még itt is következetesen megtartja a zárt [ë) fonémáját. Továbbá: [úcscsiná, lïssë, íjjártok] (az öregebb nemzedék, de: [ígyjártok] a fiatalabb nemzedék kiejtésében); [íjjársz; ő is újjárt; újjó] (de a fiatalabb nemzedék nyelvében: [úgy jó]; [íty köllyött, hunne, honne; hássírollyám vígig; hál légyen (azonban a fiatalok nyelvében: [hùgy lëgyën]); [ävvónä, àcscsàk, àssë—àszsë, àbbizà, ávvót, àllësz, ebbizony, emmindäz, emmäjd, evvóná, emmâ; esz hosszán tárt; essë jobb ä többiné; àssë bűn; nàttâl, nátykäs, násszäjó; íty kölly lënnyi; litysëm; hirtelen mekhàlt; mëccsül, mëkhâzàsodott, mëkklri, mekkötve, mékcsókóhäcc, mekkinâl, mëkklrdëszte, mëkhüllôk, rnekkísző, mëkkemli, mëkklnâllyâk]. 192
