Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Ezzel szemben Kolon nyelvjárása minden helyzetben megtűri a [mgh.+mshg.] kapcsolatot, szóvégi illetőleg szóközépi helyzetben pedig a mássalhangzós fonémacsoportot is. Mindezek egyúttal Kolon nyelvjárásának szerkezeti jellegadó törvényszerűségei is.157 158 Valószínű azonban, hogy e keret-jellegű megállapítások a további részletes feldolgozás után olyan részrendszereket mutatnak majd fel, amelyek nem illeszkednek bele egyértelműen e keret-megállapításokba. A magyar nyelv a fonémakapcsolások kombinációinak tilalmát érvényesíti a morfémahatáron is. Ilymódon aztán a morfémahatáron a mássalhangzóval kezdődő morféma előtt a morfémavégi mássalhangzók disztinktív hangsajátságai közömbösítődnek, feloldódnak. Kolon nyelvjárásában a fonémakapcsolások kombinációs tilalma a folyamatos kiejtésben gyakran a szémahatáron, illetve szóhatáron is érvényesül. így aztán a szóvégi mássalhangzók is feloldási helyzetbe kerülnek. A feloldásnak ez a rendszere a művelődés hatása alatt széthullóban van. Még ma is érvényben van azonban az egytagú, formális szerepű szavaknál. Természetesen a hangsúlyozási viszonyok, a kiemelkedő hangsúly stb. hatástalaníthatja a feloldást még az igekötőkben is. B) SZOKATLAN FONÉMA CSOPORTOK A fonémák kombinációs kapcsolódásának törvényszerűsége jellegadó tényezője a nyelvalkatnak. Ennek a törvényszerűségnek aláveti a nyelvalkat az idegen jövevényszavakat is. Némely szó azonban szerkezete miatt nem engedelmeskedhet a befogadó nyelv törvényszerűségeinek. Kolonnák etnográfiai helyzete szükségszerűen magával hozta a fokozott szociális és nyelvi interakciót a szlovák szociális és nyelvi közösséggel. Ez a társadalmi és társaslélektani körülmény visszatükröződik a nyelvben is, főleg az átvételekben.15* Az átvett szavak vagy megtartják sajátos alkatukat, s ekkor külön stílusként helyezkednek el a nyelv alkatában, vagy pedig az átvétel pillanatában átformálódnak az átvevő nyelvalkat törvényeinek szellemében. így pl. a [szurok] szóban (szlovákul [struk], ’fokhagyma-gerezd’) Kolon nyelvjárása a fonémacsoportosítás törvényével ellenkező szókezdő mássalhangzós fonémacsoportot feloldotta. A [Szrinka] Julka (szlov. [srnka] ’őzike’) személynévben azonban már nem tudott teljes mértékben érvényt szerezni a nyelvi törvényszerűségnek. A magyar nyelvtudat három mássalhangzós fonémaként fogta fel a név szókezdetét, s legalább egyszer vokalizálta. Az ilyen átvételezésnek azonban legalább némi előfeltétele meglehet magában az átvevő nyelvben is. így pl. a morfémahatárokon kialakuló mássalhangzós fonémacsoportoknak ténye némikép elősegíti a mássalhangzós fonémacsoporttal kezdődő idegen szó átvételét. Pl. az adott [Szrinka] név esetében a [rosszra] ü'pusú szavak és az átvett [Szrinka] féle esetek között van bizonyos szerkezeten alapuló kapcsolatosság. Általában a szóvégi és szóközépi helyzetben gyakori fonémacsoportok könnyebben megmaradhatnak az átvett szavak szókezdetén, mint az olyan fonémacsoportok, amelyek szóvégi, illetve szóközépi helyzetben is ismeretlenek vagy ritkák. így tesz Kolon nyelvjárása az irodalmi nyelv szokatlan fonémacsoportú szavaival is. (Pl. a [dl] fonémacsoportú szavakkal.) Természetesen az idegen eredetű személynevek és hely157 Lásd még a 20. és 62. lapot. 158 Lásd a 32. sz. jegyzetet. 188
