Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE ugyancsak zöngés zárjellegű mássalhangzó mellett nem éri el a minimális különbségi küszöböt. Nem állhat egymás mellett két zörej-jellegű mássalhangzó sem (pl. [szp, tr, víz] stb.). Nem állhat egymás mellett a rezonans korreláció két tagja. Természetesen mindez csak az ábrázoló rendszerre vonatkozik. Végül a magyarban és Kolon nyelvjárásában sem állhat egymás mellett egy prozodémában több magánhangzó. Ezzel szemben a nyelvekben vannak egyetemesen megengedett kapcsolatok is. Ilyeneket minden nyelvben találunk. Ilyen kapcsolat pl. a [mshg.+mgh.] fonémakapcsolat. Az olyan nyelvek, amelyek szókezdeten vagy szóvégen megtűrik a mássalhangzós csoportot, megtűrik azt a szóközépen is. Az irodalmi magyar nyelv és Kolon nyelvjárása is megtűri a szóvégi mássalhangzós csoportot, s ebbó'l szükségszerűen következik, hogy megtűri a szóközépen is, de nem tűri meg szókezdeten. E szerkezeti körülmény nagy jelentőségű a morfonológiában, s amint láttuk, a feloldás rendszerében is. A fonémakombináció mindig csak fölérendelt fonológiai egységben lehetséges. A magyar nyelvnek az eredeti szókapcsoló jellege már nincs meg, ezért e kérdés taglalásakor alapul a morfémát kell vennünk. Külön helyzete van azonban a tőszóknak, vagyis a tőmorfémának. A vizsgált tőmorfémák lehetnek egytagúak vagy többtagúak. Mindegyik lehet magánhangzós vagy mássalhangzós kezdetű, de - az idegen szavakat kivéve - nem kezdődhet mássalhangzós fonémacsoporttal. A további belső tagozódás szerint még további csoportokat lehetne megállapítani.154 A többi morféma lehet proklitikus (igekötő), vagy enklitikus (képző, rag). Az enklitikus morfémák lehetnek szótagosak (magánhangzós, mgh.+mshg. kombinációjú), vagy nem szótagosak (mássalhangzósak). Az ilynemű feldolgozás alapján megállapíthatnók, hogy bizonyos helyzetben milyen fonémák kapcsolódhatnak, s melyek zárják ki egymást, továbbá hogy milyen sorrendben kapcsolódnak. Mindezt a feladatot nem végezhetjük el Kolon nyelvjárásának taglalásánál. Ebben nem kevéssé akadályoz bennünket az a tény, hogy sem e nyelvjárásnak, sem e nyelvjárásterületnek nincs legalább hozzávetőleg teljes tájszótára.155 E feladat elvégzését azonban a legjobban az a tény gátolja, hogy hiányzik az irodalmi nyelvnek ily szempontú feltárása. Durva vonásokban a következőkben összegezhetjük a Kolon nyelvjárásában megállapítható fonémakombinációs alaptörvényeket: 1. Csak magánhangzó lehet szótagképző, de egy szótagban két magánhangzó nem állhat; 2. Szókezdeten, vagyis a tőmorféma kezdetén nem tűri meg a mássalhangzós fonémacsoportot, azonban gyakori a szóvégi és ennek következtében a szóközépi mássalhangzós fonémacsoport. E mássalhangzós fonémacsoportokat azonban többnyire szótaghatár választja ketté; 3. Nem állhatnak egymás mellett egy szótagban a másodfokú zárjelleg-korreláció tagjai; 4. Ugyancsak nem állhatnak egymás mellett privativ vagy egyenértékű eilentéti rokonsorok fonématagjai; 5. Nem állhat egymás mellett két zárjelleg-szerinti zöngés fonéma; 6. Nem állhat egymás mellett két zörej-jellegű mássalhangzós fonéma; 7. Nem állhat egymás mellett a rezonans korreláció két tagja.156 154 Vó. MATHESIUS V., La structure phonologique, TCLP 1, 77. 155 A készülő Nyitravidéki Tájszótár kiadását a Magyarságtudományi Intézet vállalta, a munkálat azonban a szlovákiai magyar politikai vezetés meg nem értése és rosszindulata következtében 1941-ben megakadt a 25.000-ik lapnál, s az egyéni teljesítmény csak lassan viszi előre. 156 Az irodalmi nyelvben a \tyúkj szó kivételével nem áll szókezdetén a \iy\ fonéma, és csak ritkán a [gy, dz, ífo| fonéma. Kolon nyelvjárásában szökezdeten azonban nagyon gyakori a [tv, gy] fonéma, pl. \ty(íz, lyíz, gyió, gyisznó], stb. 187
