Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
SIMON ATTILA A jelen dolgozatban ezekre a töredékes forrásokra építkezve kívánunk - korántsem a teljesség igényével - képet adni Arany A. László életútjáról. Nem csupán vagy nem kizárólag életrajz kíván lenni ez az írás, inkább egyfajta kor- és kortörténet arról a világról, amelyben Arany élete zajlott, hiszen Arany A. László életpályájának a bemutatásához nélkülözhetetlen a történelmi-társadalmi közeg bemutatása. Annál is inkább, mivel élete a 20. századnak azt a nagyjából félszáz évét ölelte fel, amelybe az emberi természet sötét oldala, a pusztítás és a diktatúra minden formája belesűrűsödött. Átélte az első világháború nélkülözéseit, túlélte a háború végén milliókat elpusztító spanyolnáthát, figyelhette a fasizmus diadalútját és szörnyű ámokfutását, átélte a második világháború borzalmait, elszenvedője volt a legszélsőségesebb nacionalista uszításnak, és saját bőrén próbálta ki a sztálinista munkatáborok világát. Arany Albert László nevével a szlovákiai magyar olvasó eddig csak elvétve találkozhatott. Életének második szakaszában, az 1948-as kommunista fordulatot követően Csehszlovákiában nem jelenhettek meg művei, s nevét sem igazán volt ajánlatos leírni. Az, hogy halála mégsem maradt visszhangtalan sajtóban, az 1960-as évek második fele némiképp szabadabb légkörének köszönhető. így az Új Szóban mintegy egy hónappal halálát követően nekrológ jelent meg róla Tóth Ferenc tollából.1 Néhány hónappal később Sima Ferenc búcsúzott tőle a szakma nevében az Irodalmi Szemle hasábjain.1 2 A prágai tavaszt eltipró tankok azonban Arany nevét is több mint két évtizedre elhallgattatták Csehszlovákiában. Igaz, Szépe Györgynek köszönhetően 1970-ben a magyarországi nyelvészettől is szép búcsúszót kapott,3 de ott is ez volt minden hosszú évekre. Emlékének újraélesztését csupán a rendszerváltás hozta meg. 1993-ban ugyanis volt barátai, tanítványa, kollégái (főként Sándor Annának és Vörös Ottónak köszönhetően), valamint Kolon község, emléktábla-avatással és tudományos üléssel fejezték ki tiszteletüket a neves tudós iránt.4 A jelen kutatás és megemlékezés ezt az 1993-ban megkezdett munkát kívánja tovább folytatni. A ROZSNYÓI IFJÚKOR Arany A. László 1909-ben, az első világháború előtti boldog békeidőkben született a Rozsnyótól északra, közvetlenül a szlovák-magyar nyelvhatár fölött fekvő kisközségben, Betlérben5 Betlér lakosainak élete részben az itt birtokló és pazar vadászkastélyt fenntartó Andrássyaktól, részben a bányászattól függött. Arany A. László édesapja, Arany Viktor is bányaüzemi gépész volt, s életét is egy munkahelyi baleset következtében veszítette el 1911- ben. A két kisgyermekkel (Bélával és Lászlóval) özvegyen maradt édesanya, Hlopko Margit Mária hamarosan férjhez ment Zagiba Ferenc rozsnyói bognármesterhez, így a család Rozsnyóra költözött. Anyjának ebből a második házasságából két gyermeke született, Géza, illetve Ferenc, a későbbi neves zenetörténész. 1 Tóth Ferenc: Emlékezés Dr. Arany A. Lászlóra. Új Szó, 1967. november 11. 2 Sima Ferenc: Megemlékezés Arany. A. Lászlóról. Irodalmi Szemle, 1968. 1. sz. 79-80. 3 Szépe György: Arany A. László 1909-1967. Nyelvtudományi Közlemények, 1970. 213-216. 4 A tudományos ülés anyag nyomtatásban is megjelent. Arany A. Ldszló-emlékkönyv. Szerk. Sándor Anna. Nyitra, 1993. 5 A települést 1910-ben 1221 fő lakta, akiknek kétharmada (66,54%-a) szlovák anyanyelvűnek, közel egyharmada (29,61%) magyarnak s 2,05%-a német anyanyelvűnek vallotta magát. Vb. az 1910-es népszámlálás adatsorait. Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis, www.mtaki.hu. 16
