Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A számnevekben: [nyi'zëm mâ öleget, több, először], A határozószókban: [közbe, közel, közepin, körő, kömbe lő, fölött, különn, között, elöl/elő, fönt, föl, föllyűrő, belőlle, nélküllök]. Egytagú igetövekben: [csöng, kidönt, kölly, köt, közsd, megöl, gyön, öndzsd, tör]. Többtagú igetövekben: [bűnhögyik, csökken, éköltözik, köpködött, köszönd mëg, mëgôlêhecc engem, öntösztem, őrölök, ösmertelek, ösmér, pörő, mégpörzsöly, röstellyiik, söpör, töröl, zörgetyi], A deverbális és denominális képzőkben: [é vót bévölve] ’csudálkozva’, [íneköllyik, gyűlölli-köszörőlli, kíszöllyenek-kíszőllyenek, kötösztetve, kötösztetyik, rövidöllötte, níkCílösztünk, tisz.tőltetyi]. A jelenidő alakjaiban: [nem köllyöl, mekkeröli, derengöllyiik; itt nem köllyünk; ékőtőm, mektötöm]. A multidő ragozásában: [bekötött; köllyött, neki à búzá; gyönyörködött; sütöttem; ütöttem, ütötte, öntötte, döntötte, tőtötte, kötötte, rövidöllötte, sütöttünk, odáköszöntöttek, sütöttík]. A felszólító módban: [dögöllyön, feküggyön, gyűjjön, iillyön, nyőjjön]. e) Az [é] fonéma jellege és funkciója Középső nyelvállású palatális magánhangzó másodfokú illabiális ajakműködéssel. Némely szóban erősen labializált változata jelentkezik, így pl. a [víress], és [tigëd] szóban. Ajakhangtísága néha olyan erős, hogy csaknem [ö]-nek hangzik."’ Fonológiai tartalma a középfokú zöngésség és a komplex lágy-sötét sajáthang. Lágy-kemény korrelativ ellentétben áll az [o] fonémával, és sötét-világos ellentétben az [e] fonémával. Erősen labializált kombinatórius változata többnyire [í] hangú szótagot követő helyzetben jelentkezik. E körülmény megmagyarázza e kombinatórius változat kialakulásának okát is. A nyelvtudat a zárt [í] és az ugyancsak zárt realizációjú [e] közötti különbséget nem érzi már eléggé nagynak és érzékelhetőnek, ezért a szomszédsági helyzetben a zártsági és menynyiségi különbséget még minőségi különbséggel is hangsúlyozza."4 Az [ë] funkciója tőhelyzetben kisebb mint az alaktani funkciója. Nagyon kevés ilyen ellentétpárt tudnánk felsorolni mint az: [éggyig] ’egyig’: [eggyig] ’eddig’. Funkciója azonban távolról sem olyan csekély mint ahogy azt az eddigi nyelvészeti irodalom az egész magyar nyelvegységre vonatkozóan jelzi. Igaz azonban, hogy az önállótlan funkciójú szavakban és a proklitikonban csak tetszőleges változat. Kivétel nélkül így van az egytagú formális szavakban és az igekötőkben. E körülményről meggyőz bennünket a következő statisztika. Putz Évának À kolonyi lágzi című művéből a nyelvjárási szövegrész 45 oldalnyi anyagából kijegyeztük a [nem] szócska alakváltozatait, a következő szó magánhangzóit, s a következő képet nyertük 113 114 113 PUTZ Éva, Adatok Kolon nyelvjárásához, 1941, kézirat, 10. lap. 114 SAUVAGEOT Aurélien, A magánhangzók hosszúsága a magyar versmértékben (Balassa Emlékkönyv, Budapest 1934, 126) című dolgozatában hasonló fejlődésről számol be az irodalmi nyelvben. Vo. még NOVÁK, Quelques remarques, 12. 158
