Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ ti palóc területnek nyelvjárási jellegét.51 Az [a, á] fonémák fonétikai megvalósítását nem tartja egységesnek, s nem ismeri el a régebbi nyelvjárási munkákban helytelenül jelzett [oá, uá] kettőshangzók létét. Ezek a kettőshangzók valóban nem léteznek, s az ajakhangú hosszú [á] helytelen érzékelése és jelölése miatt kerültek nyelvjárási irodalmunkba. Az [ó, ő) és [é] fonémák fakultatív változatait a régebbi irodalom alapján ő is helytelenül [wo, iiö, ie] megoldásuaknak tartja.52 E kettőshangzókat azonban nem minősíthetjük a szó szoros értelmében kettőshangzóknak, mert lényegükben csak a megfelelő hosszú magánhangzóknak siklóejtésű [uó, üó, ié] jellegű megjelenítései.5’ Nyelvjárási irodalmunkban Kolon nyelvjárásáról az első megemlékezés tudomásunk szerint Vass Józsefnek 1860-ban megjelent tanulmánya. A tanulmány a dunántúli nyelvjárást ismerteti, s a koloni adatok csak futó jegyzetek.54 Közvetlenül Kolonból származó adatokat csak 1899-ből ismerünk. Turzó Ferenc a Nyelvőrben tizenhárom nyitravidéki község nyelvjárását tárgyalja összefoglalóan, közöttük Kolon nyelvjárását is.55 Gerencsér, Csitár, Kolon, Ghýmes, Zsére, Menyhe, Béd, Lédec, Pográny, Bodok, Geszte, Egerszeg és Vicsáp nyelvjárásának összefoglaló tárgyalása természetesen sok ellentétességet tartalmaz. A felsorolt községek nyelvjárásának hangállománya és fonétikai megvalósítása már ebben az időben is lényegileg különbözött, ezért az összesített tárgyalásmód hangtani képe Vass József tanulmányában szükségszerűen zavaros. A valóban közös jellegzetességek kérdésében mégis kialakult a némileg egységes kép, így pl. az [é] hangzó és az úgynevezett kettőshangzók kérdésében. Az alaktani jelenségek a valóságban is eléggé egyöntetűek, ezért itt a vázolt kép is egyöntetűbb és rendszeresebb. A szerző éppen ezért inkább az alaktani kérdéseknek szentelte figyelmét. Kolon nyelvjárásával azonban önállóan nem foglalkozik. 1904- ben a Nyitramegyei Ellenőrben Atovich Ferenc foglalkozott e községek nyelvjárásával.56 Eredményeit a Nyelvőrben közölt beszámolóból ismerjük. Tizenegy nyitravidéki községből találunk itt szóközlést, Kolon azonban nincs köztük. 1905- ben Szűcs István újabb terjedelmes tanulmányában foglalkozik a nyitravidéki községek nyelvjárásával.57 A tárgyalt tizenhat község között ott találjuk Kolont is. A tárgyalásmód itt is összefoglaló, s így rendszertanilag különböző nyelvjárási szerkezetek keverednek össze. A példák koloni eredetét több helyen külön megjelöli, továbbá községenkint szójegyzéket és szólásjegyzéket közöl. Szűcs tanulmányában sok kérdésben helyesen tájékoztat a nyitravidéki nyelvjárásokról. Például helyesen figyelmeztet a [gyűrű, egíssíg, nyer, ágyig]féle esetekre. A fonétikai megjelenítés érzékelésében és jelölésében azonban teljesen bizonytalan. Nem jelöli az [a] hangoknak labiális vagy illabiális voltát, kettőshangzót jelöl az 51 LAZICZIUS, Bevezetés a fonológiába, 65. Laziczius megalapítása az. eddigi nyelvjárási irodalomra támaszkodott, s megállapításának általános értékéből semmit sem von le az a tény, hogy a nyitravidéki nyelvjárásterületnek több községében mind a rövid, mind a hosszú magánhangz.ós rendszer háromszögű. 52 LAZICZIUS, Bevezetés a fonológiába, 65. 53 VACHEK J., Über die phonologische Interpretation der Diphthonge, Praha 1933, 92. Práce z. vedeckých ústavu Karlovy university XXXIII. LAZICZIUS, A phonologiáről, MNy XXVI, 18-30. 54 VASS, Magyar nyelvészet 5:75, 1860. Számunkra hozzáférhetetlen. 55 TURZÓ Ferenc, A nyitravidéki nyelvjárás, Nyr. XXVIII, 448^t91. 56 ATOVICH Ferenc, Nyitra környékén élő magyarok nyelvéről, Nyitramegyei Ellenőr 1904, 15-17. sz., és DOMONKOS István, A nyitravidéki nyelvjárás, Nyr. XXXIV. 1905, 40. Domonkos csak néhány történelmi megjegyzést közöl, különben beszámol Atovich gyűjtéséről. 57 SZŰCS István, A nyitra-vidéki palóc nyelvjárás, Budapest 1905, NyF 20, 3. 128
