Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A szerkezeti szemléletben a nyelvjáráskutatás feladata a következő: 1. meg kell pontosan határoznia kutatásának tárgyát (egy község nyelvjárása, tárgyilag összefüggő községek nyelvjárása, nyelvjárásterület, stb.), 2. a nemzeti nyelv szerkezeti törvényszerűségét ismerve meg kell állapítania a nyelvjárásnak fonológiailag releváns elemeit (fonéma, fonémakombináció, feloldás stb.), 3. meg kell állapítania a nyelvjárásnak uralkodó szerkezeti jellegét és működési törvényeit, 4. feltárásának eredményeit, vagyis a nyelvjárásnak feltárt belső szerkezetét össze kell hasonlítania a közeli, esetleg távoli nyelvjárások rendszerével, illetve az irodalmi- vagy a köznyelv rendszerével, 5. fel kell tárnia a nyelvjárás diachroniáját. Természetesen itt a nyelvjáráskutatásnak csak az elemtani, szófonológiai feladataival foglalkoztunk. A nyelvjárások hangbeli különbségei háromfélék lehetnek. Különbség lehet a fonológiai állapotban. Ez a fonológiai különbség lehet állományi vagy funkciós. Állományi a különbség akkor, ha a nyelvjárás olyan fonémával rendelkezik, amely nincs meg a másik nyelvjárásban. így Kolon nyelvjárásában fonéma az [ë], [Zy] hang, ellenben sok nyelvjárás fonémarendszerében hiányzik. Funkciós a fonológiai különbség, ha az illető fonémának funkció-megterhelése nagyobb. E körülményt összevetésből is megállapíthatjuk, mert az ilyen fonéma olyan helyzetben is előfordul, amelyben más nyelvjárásban nem találjuk. A nyelvjárási alkat egyik rendszerében így eltolódás történt. Az egyensúly azonban megmarad, mert a fonéma gyakorisága valamelyik más fonéma rovására történik. így Kolonban az [/] előtti helyzetben lágy mássalhangzót találunk, pl. [gyió, gyisznó, mondányi] stb. A [gy, ty, ny, ly] mássalhangzós fonémák gyakoribbak mint másutt, funkció-megterhelésük nagyobb, de viszont ugyanolyan mértékben csökken a [d, t, n, I] kihasználása, illetőleg megterhelése. Hasonló az [íj-zés, vagy [ó']-zés kérdése. A nyelvjárási különbségek lehetnek fonétikusak, vagyis a különbség csak valamelyik fonémának fonétikai megvalósításában (realizációjában) van. Ez a különbség lehet abszolút, vagyis a fonéma megjelenítése, kiejtése minden helyzetben egyforma, s így egyetemesen különbözik más nyelvjárás megjelenítésétől. Pl. az illabiális [a] és labiális [â] megjelenítése a legtöbb palóc nyelvjárásban, vagy az [e] fonémának [éj realizációja Menyhe háromszögű magánhangzós rendszerében. A fonétikus nyelvjárási különbség lehet továbbá korlátolt is, ha csak némely helyzetben jelentkezik (kombinatórius változat). A nyelvjárási különbségek lehetnek végül etimológiaiak. Ezek a hangkülönbségek lehetnek fonológiai, funkciós értékűek. így pl. ha egy nyelvjárásban egy fonéma funkciója más nyelvjáráshoz viszonyítva gazdagabb, ez egy másik fonéma gyakoriságának rovására történik. Ennek a fonémának funkció-megterhelése az eddiginél kisebb lesz. így Kolon nyelvjárásában az említett [;] előtti [gy, ty, ny, ly] kérdése tartozik ide. A [d, t, n, l] fonémák funkciós korlátozása a rendszerben kiegyenlítődik a [gy, ty, ny, ly] funkciójának fokozottabb kihasználásával. Az ilyen etimológiai hangkülönbséget kiegyenlítőnek nevezzük. Ilyen kiegyenlítő etimológiai hangkülönbség az [íj-zés is, amikor az [é] fonéma korlátoltabb mértékben jelentkezik, és a nyelvi alkat a régebbi állapotnál fokozottabb mértékben kihasználja az [í] fonémát. Kolon nyelvjárásában a legszorosabb értelemben kiegyenlítő jelenség az [ój-zés, amely az etimológiai okú [íj-zéssel beállt megterhelési eltolódást egyenlíti ki.47 47 Lásd a 96. és 97. lapot. 126
