Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

egészre. A rész-jelenség, a részrendszer azonban önmagában zárt egész, bizonyos értelemben önálló, független lét, sajátos belső tagoltsággal és törvényszerűséggel. A nyelvjárás is viszonylag önálló részrendszer sajátos tagoltsággal és belső törvényszerűséggel, ezért először is sajátos valójának belső rendszerét kell megállapítanunk, s csak aztán lehetünk tekintettél a mellérendelt és fölérendelt egészekre.

Feladatunk egy község nyelvjárásának synchronikus, egyidejű fonológiai leírása. Fölvetődik azonban az a kérdés, vájjon egy nyelvjárás, illetve egy községi közösség nyelve önmagában zárt egészet alkot-e, vagy nyelvészetileg kifejezve: nyclvalkat-e egy község nyelvjárása, s így lehet-e tárgya a módszeres szerkezeti taglalásnak?

A szociális alkatok, egészek a logikában megállapított viszonyok szerint helyezkednek el a tágabb értelemben vett szociális valóságban. Leggyakoribb a fölérendeltségi és alárendeltségi viszony. Egy község nyelvi jelrendszere részrendszere egy tágabb, fölérendelt jelrendszernek. A falu nyelve beilleszkedik a hagyományosan kifejlődött transzfenomenális, egyetemes közösségi szellemi rendszerbe, hogy végül beleilleszkedjék a falu szociális és kulturális valóságegységébe (sőt aztán még a fölérendelt szociális rendszerekbe, a tájegységbe, a nemzeti és államközösségbe.36

E rendszerek föntebb kifejtett egész jellegük mellett kölcsönös vonatkoztatottságúak is, egymást feltételezik. Helyük és értékük nemcsak önmagukban van megadva. Értéküket a rendszerben elfoglalt helyük és az egészhez, mint olyanhoz, kialakult viszonyuk határozza meg. E körülmények bizonyítják, hogy egy község nyelvjárását is zárt nyelvi alkatnak, sajátosan kiegészült rendszernek minősíthetjük, és nyelvészeti, valamint fonológiai leírás tárgyává tehetjük. Ebből továbbá az is következik, hogy a nyelvföldrajzi módszert a nyelvjáráskutatásban is alkalmazhatjuk, mégpedig mind a synchronikus, mind a diachronikus tárgyalásban.

C) A MAGYAR NYELVJÁRÁSKUTATÁS MÓDSZEREI

A nyelvjáráskutatás eddig többnyire történeti fogalmak szerint értékelte és rendezte a nyelvjárási anyagot. Minden észlelt hangkülönbséget eltérő, elkülönülő hangfejlődésnek minősített.37 38 A hangváltozások törvényének értelmében az egyetemes érvényű változást kereste, s nem tudott mit kezdeni a törvény egyetemes érvényét megbontó esetekkel. Megzavarta pl. az a tény, hogy a hangváltozások nem érvényesültek minden várt esetben és minden szóban. Ez a történeti és izoláló szemlélet nem volt tekintettel a nyelv egységes szerkezetére és törvényszerűségére, s nem különböztette meg a jelenségeket funkciójuk, jelentéstani szerepük szerint.

így volt ez a nyelvjárások összefoglaló, illetve összehasonlító, esetleg differenciáló tárgyalásában, így volt ez egy-egy község nyelvjárásának tárgyalásában is.3*

36 Lásd a 13. számú jegyzetben felsoroltakat

37 A külföldi és a magyar nyelvjáráskutatásnak történeti áttekintő vázlatát lásd LAZICZJUS Gyula, A magyar nyelvjárások, Budapest 1936, MNyK 1/11, 1-18, Módszertani megjegyzéseit lásd még az Általános nyelvészet 92. és a következő lapjain.

38 Minden kiválósága mellett is ebbe a csoportba tartozik pl. HORGER Antalnak A magyar nyelvjárások című munkája, Budapest 1934.

123