Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ ményt támaszt a nyelvészettel szemben: a modern viszonylogika elvi és fogalmi rendszerének biztos ismeretét és alkalmazásának könnyedségét. Ha azonban a logika a helyes viszonyok és fogalmak egyetemesen érvényes struktúrájának a tudománya, akkor mi sem természetesebb, mint hogy eredményei áthassák a tudományágak elvi magatartását és módszerét. A viszonylogika törvényeinek és fogalmainak következetes és módszeres alkalmazásával a nyelvészet komoly s eddig nem sejtett eredményeket ért el. A nagy összefüggések meglátása mellett megállapíthatta a nyelvi jelenségek legkisebb értékelemeit is. A nyelvet azonban mindig mint synchronikus alkatot, egyidejű szerkezeti egységet szemléli, és az elemek csak ebben az alkati viszonyhálózatban birtokolják tulajdonképpeni értéküket. Ha a szerkezeti nyelvészet eredményeinek alkalmazása nem sikerül teljesen egy nyelvjárás feldolgozásában, akkor ez nem az általános szerkezeti nyelvészet hibája, hanem az alkalmazásé. A hiányos, vagy helytelen alkalmazás az első kísérlet nehézségeiből fakad. Minél kisebb jelenségre alkalmazzuk a tételt, annál nagyobb a nehézség, s annál több a részletkérdés. Meg kell azonban állapítanunk, hogy általános szerkezeti szempontból eddig még nem dolgozták fel a magyar nyelvet. Kolon nyelvjárásának feldolgozásában tehát nem alkalmazhattuk a magyar nyelvnek már megállapított, általános érvényű fonológiai tételeit és eredményeit. Ilyenek eddig még csak a legáltalánosabb kérdésekben s néhány részletkérdésben alakultak ki fonológiai irodalmunkban. A magyar nyelvnek egységes és teljes synchronikus rajza még hiányzik. Ugyancsak hiányzik azonban a magyar nyelvnek teljes diachronikus rendszerezése is. Ez a tanulmány kísérlet, előtanulmány. Be szeretnénk mutatni, mikép állapítható meg egy nyelvjárás rendszere szerkezeti módszerrel. Látni akartuk, vájjon a konkrét nyelvjárási valóság engedelmeskedik-e a strukturális, szerkezeti módszerrel megállapított legáltalánosabb nyelvi törvényszerűségeknek, s esetleg milyen új sajátos törvényszerűségek rajzolódhatnak még ki. Meg szeretnők állapítani, vájjon alkalmazhatók-e e törvényszerűségek általános érvénnyel az. egész magyar nyelvegységre. Törvény- és anyagigazolás ez, előkészület egy további munkára, amelynek feladata a magyar nyelv szerkezeti vázának megállapítása lenne, hogy végső eredményében a magyar nyelv diachroniájának legalább a vázát sejtesse. Kolon nyelvjárásának taglalása néhány olyan törvényszerűséget eredményezett, amely bizonyságot tesz a magyar nyelvi diachronia felépítésének lehetőségéről. Nem egyszeri, teljes és végleges megoldásról van szó, hanem a széthulló nyelvtörténeti jelenségeknek egységbe-építéséről, szerkezeti okszerűségük megállapításáról. S ha a magyar nyelvtörténeti kutatásnak eddigi eredményeit ezen az alapon legalább részben elfogadható módon egységbe lehet építeni, akkor nem lesz meddő az ilynemű munka. Európa nyelvészetében új nyelvészeti szemlélet és munkamódszer jelentkezik. Eredménye a nyugati nyelvek vizsgálatában elvitathatatlan. Nemcsak szükséges, hanem kötelességünk is megkísérelni, vájjon művelődése nem jelentene-e jelentő eredményt számunkra is.1 7 7 A funkcionális nyelvszemlélet fontosságának hitvallója volt LAZICZIUS Gyula mellett GOMBOCZ Zoltán is. 1934. január 22-én a Nyelvtudományi Társaság ülésén felolvasott előadásának bevezetőjében az egyéni vallomás líraiságával tett hitet e nyelvészeti szemlélet mellett. Lásd. GOMBOCZ Z., Funkcionális nyelvszemlélet, MNy XXX, 4. Vb. még GOMBOCZ Zoltán Összegyűjtőit Műveinek második kötetében az 55. oldalon a Magyar fonológia című fejezetet. Újabban GALDJ László szentel fokozott figyelmet a szerkezeti nyelvészetnek. A Filozófiai Társaságban tartott előadása ugyan sok pszichologista és pozitivista elemet tartalmaz, ugyanakkor azonban előadása mély érdeklődésről tanúskodik. Lásd. GÁLDI L., Nyelvfilozófia, Athenaeum XXIX, Budapest 1943. 177. Kritikáját lásd a Linguistics Slovaca IV. kötetében. 112
