Dohányos Róbert et al. (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003 (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

14. A kisebbségi oktatás helyzete

102 A kisebbségi oktatás helyzete A statisztikák az egyéb kategóriában tüntetik fel azt az óvodával összevont német nyelvű kisiskolát, amely az Ólublói járásban évente mintegy 40-50 tanulóval működik. A vizsgált időszakban minden nemzetiség számaránya csökkent, meglepő módon még a romáké is számottevően, ami a valós helyzet ismeretében inkább adminisztratív hiányosság. A nem szlovák nemzetiségű alapiskolások száma így már nem éri el a 9%-ot sem, ami jelentősen eltér a népszámlálási adatokban mutatkozó arányoktól. 14.3. Középiskolák Gimnáziumok9 A tisztánlátást akadályozza, hogy a központi statisztika egybemossa a különböző tago­zatú iskolákat, a négy-, hat-, illetve nyolcosztályos, valamint a kétnyelvű gimnáziumokat is. Az viszont nyilvánvaló, hogy az iskolák száma állandósult, az osztályok és a tanulók száma azonban évente mintegy 6-10%-kal emelkedett. Ezen belül mind a magyar, mind az ukrán osztályokban tanulók száma emelkedő tendenciát mutat. Míg 2001-ben hozzá­vetőleg ezer magyar nemzetiségű diák tanult szlovákul, jelenleg már csak annak a fele. Az ukránok osztályok esetében viszont ismét azt tapasztaljuk, hogy a tanulók mintegy 30%-ban nem ukrán nemzetiségűek. Szakközépiskolák10 Ami az egyes iskolatípusokban a kisebbségek jelenlétét illeti, talán ezen a téren a leg­nagyobb a nemzetiségek lemaradása. Még a szakközépiskolák tizedében sincs nem szlo­vák nyelvű osztály, a nemzetiségi nyelven tanulók aránya pedig csupán 4,5%. A relatívan legjobb helyzetben levő magyar kisebbség is csak nyolc szakközépiskolá­val rendelkezik, ráadásul ezek fele magánintézmény. A többi magyar osztály vegyes igaz­gatású iskolában található, ahol különböző módon biztosítják a nemzetiségi oktatást. Né­hol csupán a magyar nyelv és irodalom tantárgy jelenti a megkülönböztetést a párhuza­mos szlovák osztályokkal szemben. Szakmunkásképző iskolák11 Korábban feltűnően jellemző volt a szlovákiai magyarságra, hogy tagjai a nem érettsé­givel végződő, nagyrészt munkanélkülieket termelő szakmunkásképzőket látogatták. Ez mára némileg megváltozott, de a képzettségi szint még korántsem éri el a kívánt nívót. Időközben a közoktatási törvény lehetőséget adott arra, hogy különböző típusú intéz­mények egyesüljenek, így alakultak ki az összevont középiskolák, melyek 9%-ában léte­sült magyar osztály, ám a tanulóknak csak 4,4%-a tanul magyar nyelven. A magyarok fe­le így nem anyanyelvén sajátítja el mestersége fortélyait. A szakmunkásképzőknél még jobb a számarány (9,36%), de a pályájukra magyar nyel­ven készülő tanulók az összlétszámból csupán nem egész 4,5%-ot tesznek ki. Ez azt je­lenti, hogy a magyar nemzetiségűek 41%-a szlovák osztályt látogat. 14.4. Speciális óvodák és iskolák12 Nemzetiségi vonatkozásban mind a mai napig meglehetősen elhanyagolt terület a speci­ális törődést igénylő fiatalok nevelése, oktatása és foglalkoztatása. Ez a megállapítás 9 Lásd az Oktatásügy számokban című alfejezet 64-69. táblázatát. 10 Lásd az Oktatásügy számokban című alfejezet 70-75. táblázatát. 11 Lásd az Oktatásügy számokban című alfejezet 76-78. táblázatát. 12 Lásd az Oktatásügy számokban című alfejezet 79-80. táblázatát.

Next

/
Thumbnails
Contents