Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Tamáska Máté: A külvárosok hídja
A külvárosok hídja A városszövet nagy átalakulása, egyben a két parti város képének teljes szétfejló'dése, a szocialista iparosítás évtizedeiben következett be. A hídról levezető Baross utca magasságában gyakorlatilag amputálták Révkomáromot. Magából az utcából körutat formáltak, holott a régi Baross utca — amely inkább volt egy hosszúkás tér, semmint utca — alig volt másfélszáz méter hoszszú. A Záhradnícka ulica névre hallgató létesítmény fájdalmas emléke egy technokrata kornak, amely a belvárosokba terelte az autóforgalmat. Az egészben a legszomorúbb az, hogy a dunai és a vági hidat összekötő városbeli gyorsforgalmi út voltaképpen nem működik. Mert hiába a nagy áldozatokkal kiszélesített útpálya, a hídon úgyis egy sávba kell besorolni. A híd láthatóan egyre nehezebben viseli el az ikervárosi lét okán reá nehezedő forgalmi terhelést, sőt úgy tűnik, éppen a híd és környéke az, amely a két város összeköttetésének a legnagyobb akadálya. A híd, amely jó évszázaddal ezelőtt megteremthette volna az egységes várost, jó évszázadon át elkülönült környezetétől, és mint nemzetközi határátkelő, idegen testként ékelődött a két település közé. A hídfők, amelyek egy természetes összenövés során bizonyára értékes építészeti terekké nőhettek volna, ma üresek, vagy ahogyan az urbanisztika mondja, alulhasznosítottak, ipari és poszt-ipari területek. A szlovák oldalon emelkedő daruk a maguk módján impozánsak ugyan, de elviselné az ember, ha legalább az óvárosi látképtől elkülönülnének egy csöppet. Mint ahogy az is furcsán szürrealisztikus élményt ad, hogy a híd megemelt felhajtója a régi város közepébe vág, ami miatt a városba érkező a rác templom tornyára akaszthatja a kabátját. A másik oldalon sem jobb a helyzet. Miután megcsodáljuk az alattunk elsuhanó osztrák railjet szerelvények sebességét, a TESCO áruház jól ismert színes órásbetűi hívogatnak egy kis sétára a neonfényű polcok között. A két ikerváros közötti külvárosi képek jó másfél kilométeren át váltják egymást, és ezen az sem segít, hogy közben néhány száz métert a folyó felett sétálhatunk, merthogy a forgalom ezt az élmény is tönkreteszi. Nehéz kimondani, de ebben a természeti adottságaiban pazar dunai tájban, amit a lehető legsikerületlenebb módon tesz tönkre az egymással találkozó két külváros, a határátkelők eltűnésével az utolsó pont is megszűnt, amely megállásra késztetett volna. Csak remélni tudom, hogy a tervezett elkerülő híddal elindul végre egy városépítészeti mozgás, amelynek eredményeként a Duna-part az ikerváros fő utcáként elfoglalja majd az őt régóta megillető helyet. 96
