Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Matkovich Ilona: Salgótarjáni városrehabilitáció - Az üres zsebek városa

fektetett eddig a város ebbe a rehabilitációs pályázatba, de évek óta “gúzsba kötve táncolnak”. Az Integrált Városfejlesztési Stratégiában megadott kritériumok alapján például eló'ször mélygarázst terveztek a főtér alá, de a soproni mélygarázs-hercehurca elriasztotta őket. “A testületben vita van róla, hogy a parkolóház a legoptimálisabb helyre kerül-e, de muszáj valahol parkolót csinálni, mert ez a továbblépéshez elengedhetetlen” — mondja az irodavezető, aki szerint “ha Pesten, íróasztal mellett kitalálnak egy pályázati célt, az nem biztos, hogy ide kell, vagy úgy kell, ugyanakkor a város egyes részeinek tervezett megújulása kicsit élhetőbbé teszi az itt lakók mindennapjait. A politikusokat a mindenkori ellenzék szinte belehajszolja az állandó építkezésbe. Ha beadunk egy pályázatot, azzal az a baj, hogy eladósítjuk a várost, ha nem adunk be, akkor meg annyira hülyék vagytok, hogy itt van egy pályázat, és nem használjátok ki. Az acélgyár környékén eredetileg terveztük a kolóniaházak lebontását, de ez nem megy, a mostani útmutató szerint nem lehet kolóniabontást csinálni, úgyhogy ott maradnak az emberek” - magyarázza, majd hozzáteszi, a projektben megadott sarokszámok nem engedik meg, hogy az önkormányzat eredeti elképzeléseit megvalósítsa: például a Petőfi iskola - ahová nagyobbrészt a környéken lakó roma gyerekek járnak — teljes korszerűsítését. “A szomorú valóság az, hogy a pályázat szerint csak külső felújítást csinálhatunk. Kapargatjuk tehát a felszínt. A 300 millióból elvégezzük a külső renoválást, szigetelést, kicseréljük a nyílászárókat, rendbe tesszük a tornatermet. Van olyan város, ahol pályázatból kívülről gyönyörűvé varázsolták az iskolát, olyan szép, hogy megszólal, de benne maradtak a harmincéves padok. Akkor mi a drága?” — kérdi az irodavezető, aki szerint az elmúlt négy évben kialakult túlbürokratizált irányítási gyakorlat elfedte a pályázatok valódi értelmét.

“Megint térkövezés lesz, ennyire futja a kreativitás” - summázza a mostani városvezetés eredményességéről alkotott lesújtó véleményét Dóra Ottó, a szocialisták kétszeres “ezüstérmes” polgármesterjelöltje, aki szerint az önkormányzat fő szándéka az uniós forrással nem a szociális rehabilitáció, hanem a város csinosítása. “A városrehabilitációs programmal - ami egyébként még a korábbi szocialista városvezetés ötlete volt — a polgármesterasszony végigkampányolta a három évet, és most éppen a leglepusztultabb házak lebontása nem valósul meg. Igaz, ennyi pénzből semmit sem tudnak kezdeni a kolóniaházakkal. Azokon a családokon egyébként sem segít, hogy beköltöztetjük őket a belvárosi garzonlakásokba, mert itt sem fizetnek, ahol negyed a bérleti díj. A szegénységnek azon a fokán vannak,

83