Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

„Ez mind-mind Túristvándi!”43

Nincs könnyű helyzetben az, aki Túristvándi egyetlen jellemzőjét próbálja megragadni. Ez a jellemző talán éppen a sokféleség, a boldogulási utak széles palettája lehet, amivel az itt élő emberek próbálnak segíteni helyzetükön.

Túristvándi fiatal korszerkezetű, a kilencvenes évekhez képest növekvő, pár éve stagnáló lakosságú település. A falu kedvezőtlen foglalkoztatottsági mutatókkal bír: a munkaképes korú lakosság kevesebb, mint egynegyede rendelkezik munkahellyel. A helyzet paradox volta, hogy míg a lakosság jó része munkanélküli, addig munkaerőhiány is jelentkezik, mert a szakképzett munkaerő nem marad helyben, hanem városokba, központokba költözik. A település vezetése a helyzet pontos felmérése után megoldási stratégiákat vázolt fel, amelyeket következetesen képvisel és követ.

A túristvándiak is próbálnak minden módon, több lábon állva, segíteni saját helyzetükön. A hagyományos megélhetési módokat, a természeti és környezeti adottságok megőrzésén és piacosításán alapuló újfajta megélhetési módok váltják fel, egészítik ki. Ezek egyelőre kuriózumot jelentenek, és bizonytalansággal töltik el az embereket. Az azonban látszik, hogy a helyzet — miszerint a hagyományos megélhetési módok nem működnek — felismerése és tudatosítása már megtörtént. Úgy véljük, hogy most a helyi specifikumokra épülő termékek és szolgáltatások megteremtéséhez szükséges források megszerzésén, a kooperációs hajlandóságon és képességeken múlik minden.

Túristvándiban még fellelhetők a kistelepülések összetartó közösségére jellemző, társadalmi normák által kontrollált gazdasági cselekvések, és újból megjelentek az együttműködési hálózatok, ahol a helyi szinten kiemelkedő vállalkozók az „élni és élni hagyni” elv mentén, több lábon állva tudnak kialakítani egy viszonylag biztos megélhetést. A lakosság vegyes összetételének ellenére — magas arányú roma lakosság, sok intézetből kikerült és fogyatékos gyermek — nincsenek etnikai konfliktusok, az emberek nagy része egyformán szegény, itt „az ember, ha olyan, tisztelik, nem nézik le”. Túristvándi élni és fejlődni kívánó falu, amelynek lakói a rossz gazdasági és szociális körülményekkel dacolva nem mondtak le arról, hogy lakó-43 „Ez mind, mind Szatmár” (részlet a Túr-Party Vendégház ismertetőjéből http://www.falusi.hu/) analógiájára.

74