Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

„Van egy gyönyörű szép vízimalmunk, van egy olyan adottságunk, ami más településnek nincs.”

A turizmus a faluban kettős megítélés alá esik. Egyrészt él az emberekben egy pesszimista kép lakóhelyükről, Szatmár e távoli csücskéről, amit „még az időjárás-jelentésnél is kitakarnak a térképen”. „Nálunk húsz évig történik annyi, mint a Dunántúlon másfél év alatt. Ez azért van, mert messze vagyunk mindentől; nekünk ez az ukrajnai szomszédság semmit nem jelent, ha osztrák szomszédok lennének, az más lenne. Kereskedelmi kapcsolatok szinte a nullára redukálódtak. Messze van a fővárostól, messze van a Dunántúltól, voltak olyan próbálkozások, hogy hoztak le valami vállalkozást, felépítették az épületet, belevágtak, de egy év alatt becsődölt, mert azt mondták, hogy olyan messze van, és emiatt olyan magasak a szállítási költségek, hogy nem gazdaságos az üzemeltetés. Ez a távolság nem fog változni” — vélekedik egy asszony.

Ha azon gondolkodnak, miként lehetne a falu sorsán fordítani, akkor majdnem mindenki elmondja: a legnagyobb probléma, hogy ide nem települ egyetlen gyár sem, pedig ez lenne a megoldás a munkanélküliség csökkentésére. Kevesebben, de azért akadnak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a turizmus lehetne a kivezető út a mostani helyzetből, és hogy éppen azok az adottságok - Budapesttől való távolság, a táj érintetlensége -, melyeket hátrányként élnek meg, előnnyé kovácsolhatok. Ugyanis éppen ez az a környezet, amit a faluturizmushoz vonzódó városiak keresnek. Hanusz Árpád - aki a térség idegenforgalmával foglalkozik, és egyben a Szatmári Napok egyik kitalálója — úgy véli: „A falusi turizmus szempontjából az esetek jelentős részében azok a települések a legvonzóbbak, amelyek az ipari munkahelyek hiányában és a központtól való távolság miatt hátrányos helyzetűek.”(Hanusz, 2002:132) Hozzáteszi azonban, hogy ehhez szükséges a megfelelő infrastruktúra biztosítása is, hiszen a városiak nem szívesen adnak fel megszokott igényeikből. A szkeptikusabb falusiak a turizmus esélyeit firtató kérdésekre jellemzően óvatos, töprengő választ adnak. „A faluturizmus az egyetlen vállalkozási lehetőség. De az meg időszakos. Itt hosszú ideig nem tartózkodik senki, átutazóban vannak, vagy egy-két napot eltöltenek, megnézik a látványosságokat és mennek tovább. Hosszabb időre nem maradnak itt”— fogalmazott az előbbiekben idézett asszony. A túristvándiak többsége tudja, hogy speciális helyi szolgáltatásokra van szükség, amelyek idevonzzák a városiakat, csak különböző okok — anyagi problémák vagy időhiány - miatt sokan nem tudják ezeket kínálni. „Szerintem a turizmusnak az a lényege, ha már vendégeket fogadok, akkor tájjellegű ételeid