Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

kiegyenlített - együttműködések. A felek pontosan nyilvántartják az általuk nyújtott és kapott szívességeket, melyeket elűbb-utóbb ki is egyenlítenek. Úgy tűnik, hogy az emberek — a szocializmust követően jellemző együttműködési hajlandóság hiánya után — ráébredtek a kooperáció szükségességére, mely láthatóan a túlélés egyik eszköze lett Túristvándiban.36 Hogyan tovább?

„Ha bezárják az iskolát, lehúzhatják a redőnyt mind a két végen.”

Az iskola a 770 fős község életében sorsdöntő jelentőségű, legalábbis a falusiak így gondolják. A túristvándi iskolába jelenleg 90 gyermek jár,37 az iskolások kicsit több, mint fele (48) felsős, a többiek (42) alsó tagozatosak. A kis létszám - az iskola igazgatója szerint — egyben erősség és gyengeség is. Erősség, mert a kis létszámú osztályokban a pedagógusok jobban tudnak dolgozni, de gyengeség, mert az iskolát „állandóan a bezárás fenyegeti”. További probléma, hogy az önkormányzat nem túl nagy éves költségvetésének jelentős hányadát az iskola fenntartása viszi el. A nevelőszülői hálózatnak köszönhetően több sérült gyermek is él a faluban, ezért az iskola 1997 óta enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekek integrált oktatásával is foglalkozik. A polgármesterasszony szerint egyéb megoldás híján erre fognak specializálódni, miközben hangsúlyozza: „Nem szeretnénk szegregálódni. ” Tapasztalataink szerint a túristvándiak egyöntetűen azt vallják, hogy az iskolát mindenáron meg kell tartani. Még akik elviekben elismerik, hogy az aprófalvak esetében létjogosultak az iskolafenntartó társulások, azok is azt gondolják, hogy Túristvándi ez alól kivételt jelent. A leggyakoribb érv, ami az iskola megtartása mellett elhangzik: azokon a településeken, ahol nincs óvoda, iskola, nem maradnak ott a fiatalok. A polgármesterasszony a következő történetet mesélte: „Tavaly közmeghallgatáson beszámoltunk a lakosságnak, hogy a 2005-ös évben mire költöttünk, mire lehet majd 2006-ban számolni, és egy kicsit szondázni is akartam a lakosságot. A lakosok iszonyatosan ragaszkodnak ahhoz, hogy az intézmények, az óvoda, az iskola megmaradjon a településen. Egy szociális segélyezett cigányasszony például felvetette, hogy ha ilyen nehéz helyzetben van az

36 Ez a tapasztalat megfelel a posztszocialista országokban megfigyelt tendenciáknak (Andor-Kuczi-Swain, 1996).

37 Ez a létszám a kilencvenes évek vége óta 84-92 fó' között mozog.

68