Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

„Ezzel is, azzal is próbálkoztunk.”

A túristvándi gazdálkodókra ugyanaz jellemző', ami az összes eddig felsorolt csoportra: több lábon kell állni ahhoz, hogy boldogulni lehessen. A gazdálkodó családok úgy felében a feleség az, aki amellett, hogy segít a gazdaságban, állással és rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Több gazdálkodó család egyben neveló'szüló' is, néhányan közülük turizmussal is foglalkoznak. Túristvándiban a tíz, helyi viszonylatban nagyobb gazdálkodónak számító család többsége a kilencvenes évek elején, a munkanélküliség elól menekülve kezdett el mezőgazdasággal foglalkozni a visszakapott földeken.33 A rendszerváltás előtt többen közülük a téeszben gépekkel dolgoztak, de akadnak, akik nem is a mezőgazdasági ágazatban tevékenykedtek. A vállalkozók egy része a rendszerváltás előtt néhány évvel beszállt a gebines rendszerbe, ami azt jelentette, hogy a szövetkezetek „bérbe adták” a gépeket vagy helyiségeket a dolgozóknak. Jelenlegi tulajdonosa például így működtette egy darabig az Italboltot, de a Fehérgyarmati Állami Gazdaság is kiadta „gebébe” a gépeket. „Ez úgy ment, hogy mi tankoltuk a gépet, a javítást mi álltuk, teljesen, a téesz csak a megdolgozott bért fizette, a költség a mienk volt. Ha elromlott, azt mind saját magunk javíttattuk. Lehetett volna a műhelyben javíttatni, de hát az elég drága volt, megcsináltuk magunknak. Nekem ez a szakmám, hoztam haza a gépet. [...] Bár hamarabb kitalálták volna ezt a gebines rendszert! Sokkal jobban lehetett vele keresni!” Azok, akik akkor belevágtak, és „gebébe dolgoztak”, többnyire a privatizáció során kivásárolták a bérelt gépeket vagy helyiségeket, és a mai napig vállalkozók. Ok hamar megérezték, hogy milyen az, amikor saját maguknak dolgoznak. Az Italbolt tulajdonosa így összegezte a folyamatot: „Először gebébe adták ki, de olyan hatalmas összeget kértek érte, hogy inkább megvásároltuk. Szépen diktálta az élet, hogy mikor mi jött. Korán kellett élni a lehetőséggel. Nagyon. Mindenben”. A téesz megszűnése után többen nagy reményeket fűztek a kárpótláshoz és az új szövetkezethez. trA felszámolás 1992 májusában történt meg, de utána alakítottak itt egy új szövetkezetét. Itt is próbálkoztak, azt hitték, majd munkájuk lesz... Összehívták itt szinte

33 A gazdálkodás, mint a munkanélküliség és az elszegényedés előli menekülési útvonal más településeken is magától értetó'dó' „stratégiának” látszott, de termelési tapasztalatok, töke és piac híján ez az út a túlnyomó többség számára nem bizonyult járhatónak, csupán egykét vállalkozó volt képes talpon maradni (Borsos-Csite—Hella-Kovács—Letenyei 1999).

65