Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

zik állandó keresettel. Ördögi kör ez: a falusiaknak nincs elegendő'jövedelmük, amiből állandó szinten kiegyensúlyozottan tudnának élni, és amire kínálatot lehetne alapozni, így a kis boltoknak kevés és olcsó árut kell behozniuk, ami azonban megdrágítja a termékeket. Következésképpen a kis településeken élők drágábban tudnak helyben bevásárolni, így, aki teheti, inkább a közeli nagyobb és olcsóbb diszkontokban próbálja beszerezni a legszükségesebbeket. Ami a helyi boltok számára marad: a napi kisebb bevásárlások és a kevésbé mozgékony, rosszabb anyagi helyzetű vásárlók. Az eleinte jól menő turkáló tulajdonosa a forgalomcsökkenés okát a Romániából és Ukrajnából származó olcsó és nem túl jó minőségű ruhák beáramlásában látja. Ottlétünk alatt mi is tapasztaltuk, hogy sok határon túli árus fordul meg a környéken portékáit kínálva. Túristvándiban leginkább ukrajnaiak árulnak, általában ugyanaz az árus jár egy településre, ami a bizalom szempontjából mindkét fél számára fontos. Ha az árus idegeneket lát az utcán, gyakran elbújik, mert fél a rendőrségtől és a feljelentésektől. A túristvándiak szerint, mostanában egyre rizikósabb az árusítás, mert „nagyon ellenőrzik őket, amint elkezdenek árulni, már jön is a rendőrség”. A zugárusok rontják a helyi boltok forgalmát, mert olcsó portékáikat - akár a rossz minőség ellenére is — inkább megveszik a kispénzű emberek, akik számára viszont a határról áthozott termékek a megélhetésben játszanak fontos szerepet. (Sallai, 2002; Rácz, 2005:554)

A vállalkozók többsége fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem törekszik a teljes piac megszerzésére. Az egyik kocsma tulajdonosa kifejtette a „megosztott forgalom” elvét. Három kocsma van: az egyik korán bezár, és más réteget szolgál ki, mint a későn nyitó Italbolt, a Hóvirág Fagyizó pedig nem kifejezetten kocsmaként, hanem büféként is funkcionál, egyszerűbb ételeket — hamburgert, hot-dogot — kínálva vendégeinek, akiknek egy része a malomhoz érkezik látogatóba. A különböző nyitva tartás és vásárlói kör miatt tehát a három kocsma között megoszlik a forgalom. A fő vezérelv — ami úgy tűnik (egy-két kivételtől eltekintve), Túristvándi egész vállalkozói szféráját áthatja — az egyik vendégfogadós által megfogalmazott „élni és élni hagyni”elv, amelynek értelmében senki sem engedheti meg magának a piac kisajátítását, a szereplők felosztják a piacot. A vállalkozók hangsúlyozzák, hogy a falura a békés gazdasági magatartás jellemző, amely mindenkinek biztosít egy nem túl magas színvonalú, de elfogadható megélhetést.

Az „élni és élni hagyni”elv érvényesül a turisztikai vállalkozók körében is, akik szintén az összehangolt cselekvés szükségességét fogalmazták meg. A falusi vendéglátók egyéni vállalkozásként, többnyire egyéb megélhetési forrásokkal kombinálva működtetik szálláshelyüket, egyetlen vállalkozás

61