Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Matkovich Ilona: Két hét mennyország

nek, több helyen kerítés sem választja el őket, így aztán a Bajcsy utcában éló', foként idó's emberek az áldozatai a mindennapos lopásoknak. (A helyiek szerint, akinek volt lehetősége, időben elmenekült onnan.) Az utcában élők állítják, fáikat kivágták, kamráikat feltörték, “az udvarokban úgy szüretelnek, mintha a sajátjukban volnának”. Amikor a gyöngyöspatai Mezei Istvánnak, a Magyar Vöröskereszt munkatársának közbenjárására két többgenerációs roma család költözött volna a szeptemberi árvízben életveszélyessé vált otthonukból a vegyes lakosságú Bajcsy-Zsilinszky utcába, az utcabeliek egy része tiltakozásba kezdett. Ugyanebben az utcában lett öngyilkos egy helyi férfi, akinek a tragédiája az első bevonulás ürügyéül szolgált (a Jobbikhoz kötődő Barikád Tv riportja szerint azért vetett véget életének, mert a szomszédjába romák költöztek volna).

Konfliktus főként a kamaszfiúkkal van, akik “terror alatt tartják a falut”. A megkérdezettekből ömlik a panasz. Az utcán általában idős asszony vagy gyerek az áldozat. Úgy kezdődik, hogy “adjál pénzt”, de ha elutasító választ kapnak, akkor jó esetben csak ocsmány szavakkal sértegetik, rosszabb esetben leköpik, kővel dobálják, nem tágítanak mellőle, rángatják a ruháját, táskáját, hazáig kísérik, és megfenyegetik, hogy este betörés lesz. És ami a legrosszabb, az éjszakai várakozás, hogy beváltják-e az ígéretet. “A cigányok azt hazudják, hogy az egyenruhások félelmet keltenek, de eddig senki nem foglalkozott azzal, hogy a cigányok ezt tették évekig. Nekünk az a két hét volt a mennyország, végre kialudhattam magam, és tudja, milyen méltóság volt anélkül kijönni a templomból, hogy a suhancok nem kiabálják utánunk, hogy na, itt jönnek a botos mamák!” — sírja el magát egy nehézkes mozgású, idős asszony, akit “a Coopba is elkísértek a „szebbjövőtösök”, a rendőrök azonban nem járőröznek, csak álldogálnak a sarkon”. A Coop ABC-ben ugyanígy látják: a járőrözés idején nyugalmasabb volt, a gyerekek nem kéregettek minden betérőtől, kevesebb volt a lopás, és a “magyarok” is bemerészkedtek az üzletbe — igaz, akkor a romák is kevesebbet vásároltak a szokásosnál.

Az ABC-től alig néhány száz méterre a cigánysor lakói éjszakai összetűzésekről számolnak be. A Hegyalja utcával szomszédos Bajcsy-Zsilinszky utcában szállásolták el a faluban hetekig járőröző véderősöket és betyárokat. “Az Attila is csak azóta vonul, amióta munkanélküli lett” — mutat egy asszony a helyi polgárőrség vezetőjének frissen bepucolt házára, majd hozzáteszi, “a teraszra kikészített párnán könyököl az Eszes Tamás, akit mostanában ritkán látni”, de az asszony tudni véli, hogy sokakat megnyert magának. Eszes csak márciusban jelent meg a faluban, és már polgármesternek jelöltette magát. “A sok mama húszezresekkel tömi őket, hogy legyen mit enniük” — jegyzi meg rosszallóan.

103