Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Matkovich Ilona: Két hét mennyország
Kontextus A többség azonban nem engedte elmenni az egyenruhásokat. Gyöngyöspatán beért a gyümölcse az évtizedes állami tehetetlenségnek és erélytelenségnek. A képzetlen munkanélküliek tömegeinek magára hagyása, majd a közbiztonság romlása szétszakította a közösséget. Gyöngyöspatai helyzetértékelésében Lázár János így fogalmazott: “Ez az elárvultság és frusztráció nyitotta ki szélesre a kapukat a szélsőjobb előtt, amely be is masírozott azon, és immár ‘birtokon belül’ egyszerre kínált mindent, amit korábban megtagadott a politika: nyitott fület, a dolgok nevén nevezését, határozott válaszokat, tettrekészséget, erőt.” A patai gazdák hamarjában olcsó telket ajándékoztak a Véderő parancsnokának, Eszes Tamásnak annak fejében, hogy “rendbe teszi” a területet. Tudták vagy sem, a karateoktató, most polgármesterjelölt Eszes nagypénteken katonai jellegű kiképzőtábort akart tartani a telkén, a cigányvajda házának tőszomszédságában, amit aztán a rendőrség megakadályozott. A 2800 lakosú Gyöngyöspatán a romák lakta Hegyalja utca környékén ma is minden, az utcába tartó autót igazoltatnak az éjjel-nappal ott posztoló rendőrök. A romák mégis rettegnek. Tudni vélik, az egyenruhások nem hagyták el a falut, ott bujkálnak a Hegyalja utca mögötti elvadult domboldal, a Kecskekő bokrai között. Korábban falubeli parasztok víkendházai és borospincéi álltak itt, hobbikerteket műveltek. Ok úgy mesélik, a romák a zöldséget ellopták, a gyümölcságakat letördelték. A helyzet akkor vált tarthatatlanná, amikor a Kecskekőn 1995-ben bezárták a katonai bázist. Addig az éjszakai őrségben lévő patai katona szükség esetén leadott egy “figyelmeztetőt”, és ezzel minden el lett intézve. Az elmúlt tizenöt évben “simára tarolták a domboldalt, a rajta lévő házakat szétdarabolták”. Az egyenként csekély értékű lopásokra nem reagált a rendőrség, illetve a sértettek unták el az értelmetlen bíróságra járást, és egy idő után otthagyták hobbikertjeiket. A helyi békétlenség szimbólumaként emlegetett Kecskekőről a cigányok másként beszélnek: azt mondják, a többnyire idősebb tulajdonosok kihaltak, a fiatalok nem művelték az autóval megközelíthetetlen területet, sőt a gazdák maguk vágták ki a szőlőiket, hogy EU-támogatáshoz jussanak. A gazdák szerint ez hazugság: az 1500 négyzetméter alatti területekre nem járt egy fillér sem, és az itteni telkek mind 1000 m2-nél kisebbek — annak viszont a Kecskekőről jól látható szocpolos házak tarkabarka teteje a bizonyítéka, hogy a cigányok a szocpolos építkezés idején az ő présházaikból 100
