Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

46

Danczi Villebald

rövid magánhangzók rendszere négyszögű, a hosszúaké háromszögű f-ző megoldással (Bev. 58).

A rövid magánhangzóknál szintén találunk ë ^ ö megfelelést, ha a nyelvjárást a köznyelvvel összehasonlítjuk. De az ö-zés nagyon gyenge és inkább csak az alaktanra szorítkozik, ott is a kötőhangzókra, illetőleg a tővéghangzókra.

összefoglalás.

A kürti nyelvjárás legjellemzőbb tulajdonságai:

A) Fonetikai szempontból:

1. erős í-zés, 2. pótlónyújtás ol, al és el hangpároknál, 3. közepes mértékű palatalisatio.

B) Fonológiai szempontból:

1. ë fonémgyarapodás, 2. ly főném nem szerepel.

Szövegmutatvány.

(Feljegyeztem 1938 augusztusában. Címe lehetne: Első segélynyújtás.)

A Józsijék kivittík a kinegët a pincéhő. Hogy osztá hugyan bontották ki, faszt nem tudom, csakhogy a zörek kajdászta, hogy mind ëmënt. Osztánn ëggy darabig halgatom, hogy mi mént ê mind, isz a lovak itt ának. De a zöreg azí csak kajdászta, hogy mind imént. Ém még osztá ott izétem, nem áhattam, nos oda mentem, de nëm láttam, hogy mi mënt e mind. Azöregnek a sipkája a kezibe vót, osztán kajdászta, hogy mind ëmënt. Kérdem tűié, hogy mi ment ë mind, isz itt vám mind, ami i ide gyütt. Osztá" a Mënyus, amind mentem, fekütt a kádba. A kád fő vót ódára fordíttá, nos uty fekütt benne. Odamentem hozzá, osztámmeg vót hâvâ. Odagyütt a já, ’tán (azután) kihúsztuk itet. De megvót egísszenn havai ám! Oszté kitettük a pince elejbe itet a gyöpre, de mëk së mozdút. Nem tuttunk vele semmit tënnyi, osztán gyün árraia Sánta Jancsi, oszt mondom neki, hogy mëkhat a Koma. Mékhát? Csak nëm ëtte mëg a fene? — Osztân csibdëste, még mindent csinát vele, hogy ibreggyë fő, de nem irt semmit. Aszonta, hogy nincs-i vizem? Mondom, vizem, az nincs, de csëngërêm van. Oszt fé bagóvá vittem, nos aszongya: Koma, ütessük. fő. Dehát meg vót havai! Híjába, minden felé csak csuklott. Őszién aszongya, hogy húzzam ë fa mándlinyakát neki fa izétű, osztán tötött a nyakacsigájába fa csengerbű. De ammá vót ám körübelű fé óra mává, aggyig mëk së szusszant, semmi, úgy mëg vót hava fél órájig. Oszté tőtöttünk a nyakacsigájába.