Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

A kürti nyelvjárás hangtana

2?

karra, karra (karral), marra (marva). Találunk olyan szavakat, amelyeknek kétféle változatuk fordul elő: egyik d-val, a másik al- vagy -all-al. Így az a : al változatot a melléknévi igeneveknél találjuk: hävä : havai (halva), burává : burúval (borulva); az a : áll változat pedig az -al végződésű igék jelelentő mód jelen idő egyes 3. személyében jelentkezik: mëkcsâ : mëkesnll, talpa. : talpâîl, vasa : vasáíl. Az al végzetfi főneveknél ezt a kettősséget nem találjuk: aszta, hangya stb., de a többesszámban itt is jelentkezik az l: asztalok, hangyalok(!) stb.

E pár említett esetnél láthatjuk, hogy vannak olyan kiejtési módok, amelyeknél az ä variáns eltűnik, ha l képződik, pl. hava : havai, óda : ódalak stb. Ezekben az esetekben beszélhetünk pótlónyújtásról. Az itt átvizsgált esetekből levonhatjuk azt a megállapítást, hogy az ä kombinatorikus változat többféleképen keletkezik: 1. pótlónyújtással oly esetekben, amikor a + l azonszótagú hangpárt alkot: búra; 2. a+ 11, a + rr, a + iJ>«-r U, <x + rr, á + jj. Megjegyzendő, hogy nem minden lehetséges esetben képződik a.

Az ä változat hosszabb a köznyelvi és kürti nyelvjárás o-jánál. Hogy az á-nál rövidebb, azt hallás útján is tapasztalhatjuk fonetikai mérőeszközök nélkül. Az d-nak á-nál rövidebb időtartamát úgy is meg lehet elfogadhatóan magyarázni, ha megfigyeljük a szóbanforgó két hang: az ä és ď képzésmódját. Ugyanis az á-nál az ajkaknak nem kell egymástól annyira távolodniok, mint az á képzésénél, és így a beszélőszerveknek kisebb mozgásokat kell megtenniük, hogy ezt a hangot egész hangzósságában képezhessék. A beszélőszervek a hangképzéshez szükséges helyük elfoglalása után még bizonyos ideig tartják helyzetüket, majd megszűnik az o hang. Az á képzésénél pedig megfigyelhető, hogy az & hang képződik és hangzik már az alatt az idő alatt is, amíg az ajkak távolodnak, és folytatódik a sajátos á hangállásánál is. A szájnak ez az á hanghelyzetc függ még a szokástól, attól a tudatalatti parancstól, amely a beszélőszerveket e hang képzésére az idegek útján utasítja. Tehát az á annyival hangzik hoszszabban az á-nál, amennyivel több idő szükséges a két hang képzésénél a beszélőszervek helyzetfoglalásához.

Az a hangnak gyakori szerepe van a kürti nyelvjárásban, és vannak esetek, amelyekben az a-val szemben az ö-nak jelentésváltoztató ereje van. PL: talpa ’talpal’ és talpa ’valakinek, valaminek a talpa’. Talpa helyett nem mondhatom a hasonló talpa szót, mert akkor más lesz az értelme. Tehát felvetődhetik az a kérdés, hogy az eddig tárgyalt á-ra vonatkozólag a kombinatorikus változat elnevezést nem kell-e fölcserélni gazdagabb jelentésű más névvel, vagyis, hogy nem főné m-e az ä hang? Az a és az ä hangok között van-e olyan lélektani ellentét, amely értelemdifferenciálásra (értelemhasítás) is képes, vagy hogy átvegyem Cyževškyj példáját