Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

A kürti nyelvjárás hangtana

25

II.

A KÜRTI NYELVJÁRÁS HANGTANI SAJÁTSÁGAINAK FONETIKAI ÉS FONOLÓGIAI VIZSGÁLATA.

A) Magánhangzók.

a) Rövid magánhangzók. a

Az a képzési módja: Labialis magánhangzó. Képzés közben a nyelv a szájüreg első felében fekszik. Illabiális párja a hosszú á. Az a hang legfontosabb jellege sok más nyelvjárás a hangjával szemben az, hogy képzése közben nincs semmiféle ajakmunka, nem szólva itt természetesen a variánsokról. Tehát úgy ejtik ki, mint a köznyelvben: legalsó nyelvállással az ajkak különösebb közreműködése nélkül: kapa, tarisznya. A szóeleji és szóközépi a hangtól a szóvégi abban tér el, hogy képzése után a beszélőszervek nem igyekeznek az agy hiányzó parancsa miatt új helyzetet elfoglalni más hang képzésére. Ugyanez mondható minden abszolút szóvégi magánhangzóról. Az a hang képzését tárgyalva meg kell még emlékezni beszéd vagy szó elején álló és folyó beszédben beágyazott o-ról. A beszéd vagy szó elején álló a hang képzésénél a nyelv ernyedt izmokkal fekszik, míg a folyó beszédben a nyelv izmai dolgoznak, feszültek, és ezáltal a nyelv kissé magasabb helyzetbe kerül, mint amikor ernyedt izmokkal nyugalmi helyzetében van.

Az a fonóm, mint az irodalmi nyelvben és a köznyelvben; fonológiai felhasználása is ugyanaz. Mint fonémnek nincs olyan differenciálódás útján fejlődött értelemdifferenciálásra is képes ellentéte, mint az e hangnál az A Ha később fejlődnék is, előreláthatólag az alább tárgyalandó ü hang, most variáns, nyerne ilyen gondolatkifejező erőt. Tehát most és eddig az a főném az á fonémnek vezérfonéme, az á-val van korrelativ viszonyban, és a mélyhangú fonémekkel alkot assoeiativ viszonyt, mint a finnugor nyelvekben általában, a magánhangzóilleszkedés érvénye által.

Az a főném hangzóvesztő tövekben nem szerepel svarabhaktiként.

Az ä hang az a fonémnek kombinatorikus változafa. A változatok (variánsok) olyan hangárnyalatok, amelyeket a nyelv nem használ fel értelmi megkülönböztetésre, és így fonológián kívül álló tényezők. Ha ilyen hangárnyalatot a fonetikai helyzet különbsége idéz elő, akkor kombinatorikus változatról beszélünk (Laziczius Gyula, Bevezetés a fonológiába 18—91). Az a fonémnek a kürti nyelvjárásban

1 Rövidítve: Laziczius, Bev.

❖