Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

20

Danczi I illebald

színeződést mutat. Az m képzése itt tökéletes. (A mérések nem pontosak, mivel nem műszerrel mértem, hanem csak a fül és a beszélőszervek működésének érzékelhetősége alapján hozzávetőlegesen állapítottam meg.)

Sunka. Az re-ról már nem lehet azt mondani, amit a kampói szónál az n-ról, mert az n sokkal gyöngébben képződik a szájüregben, mint az előbbi m; ennek oka a k hang. Az u és k közötti n hang az, amelyet a magyar fonetika is használ, és így jelöl: >]■ Ez úgy képződik, hogy a lágyíny a szájpadlásnál elzárja a szájüreget. A lágyíny egyébként m és n képzésénél nyugalmi helyzetben csügg lefelé, mert a zárt nem a lágyíny alkotja. Az íj képzésénél az ajkait e helyzetben vannak. Az rj hangnak erős nasalis zárja van, amely csak akkor nyit, amikor a k hangzára is felpattan.

Amikor az n vagy m hang az előtte álló magánhangzónak színezetet ad, ez a színezet az orrüregtől származik, amely más méretű és más anyagú rezonátor, mint a szájüreg. Ez az orrhangú színezet a magyar köznyelvben gyenge. A magyar népnyelvben jóval erősebb. Természetesen az orrhangzó mássalhangzó visszahatását az előtte álló magánhangzóra csupán füllel pontosan megállapítani nem lehet. A két orrhangú mássalhangzó, illetőleg félmagánhangzó közül az m az, amely jobban ellen tud állni a körülvevő hangok hatásának, mivel nagyobb energiával képződik. De az előtte álló magánhangzóban kisebb elváltozásokat okoz, mint az re.

Arról az orrhangú színezetű magánhangzóról, amely után a szóvégi re áll, még kell mondanom valamit fonológiai szempontból. Ugyanis a ezóvégi n gyakran elmarad a beszélőszervek hiányos munkateljesítménye miatt, és az illető magánhangzó tulajdonképen fonémcsoportot, helyettesít. Pl. a dilutá szóban az re-1 gyakran nagyon gyengén lehet appercipiálni, de ha e szóból melléknév lesz, így realizálódnak a hangok: dilutánni. Tehát ugyanazon a szón belül andrere hangcsoport váltakozását figyeljük meg. Itt is láthatjuk, hogy mennyire nem lehet az élő nyelvnek minden megnyilvánulását előre elkészített kaptafára húzni.

Az orrhangzókkal foglalkozva nézzük meg, hogy az ó-szláv orrhangzók hogyan alakultak át a magyar átvétel által, és nincs-e valami különbség a köznyelvi meg a kürti nyelvjárás használatában a valaha orrhangzós szláv szavak tekintetében. A magyar nyelvbe került szláv eredetű szók bizonyítják, hogy az átvevő magyarok nem p-nak hallották az ó-szláv nyelv iii jelzésű hangját. Ezt azzal bizonyítjuk, hogy a magyar magánhangzók egy fokkal nyíltabbá válása után az átvett szláv szó ac-ja ore-nak hangzik. Ha ore-ként vették volna át, a hangok nyíltabbá válásakor on>an változásnak kellett volna beállnia. De mivel a hangzók nyíltabbá válása után hangzik ore-nak, előtte rere-nak kellett hangzania, mert a beszélőszervek nincse-