Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága

Ez az épület a Nemzetközi Vöröskereszthez tartozik. Az épület: kolostor és iskola; most gyermekmenhely is. Az itt lakók nagyobbik része 14 év alatti gyermek. Katona, politikus a menhelyen nincs. A katonai dolgok jegyzéke megtekinthető. A Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt lévő területet az angol és amerikai bombázók, s a német hadsereg is tiszteletben tartotta. Kérem a Vörös Hadsereg helyi parancsnokát, hogy a nemzetközi jogot szintén tartsa tiszteletben.”

Befejeztem a mondanivalót. Megint egymásra néztünk. Átveszi kezemből a latin betűkkel írt orosz szöveget. Tekintetével végigpásztáz.- Harasó! - ez a véleménye.

Úgy éreztem, hogy összebarátkoztunk, emberséget nyújtottunk egymásnak. Sietve nyúltam a céduláért; zsebre ne tegye. Ugyanekkor mondja, és indul:- Sietnünk kell! - és elindul a körülötte hallgatagon álló katonáival.

Őszintén sajnáltam az elválást, az új ismerőstől. Azért is sajnáltam a

kapcsolat megszakadását, mert már feltűnt a második hullám a Millenniumi emlékmű felől. Megismétlődik az előző jelenet. Majd a második hullámot felváltja a harmadik Nyalka község felől. Megismétlődik a jelenet. Érzem, hogy testemet ellepi a veríték: Győrszentmárton felől beözönlik a következő hullám. Mindegyik siet is tovább.- Eddig jól van! - állapítom meg magamban. Nem is mondhattam volna senkinek: a kapun kívül nem láttam polgári egyént. Azt is örömmel állapítottam meg, hogy az eddigi találkozásért is érdemes volt nyelvtanulással felcserélni az alvás idejét.

Hogyan tanultam meg a lágy orosz Ij ejtését?

Az érkező hullámok továbbcsapódtak a Győr felé vivő úton. Az újabb egységek meg sem álltak. Egy kis szünet állt be. De hamarosan megjelent egy dzsipen két tiszt a rendfenntartó alakulatból. Az autó a park kerítése mellett bújik meg. Helyes óvatosság. A kerítés távolsága a téren álló feszülettől 15 lépés. A két tiszt nézegeti az épületet, rajtam is meg-megakad tekintetük. Odamegyek hozzájuk. Beszélgetni kezdünk. Úgy látszik, filozófiai és társadalomtudományi készletem érdekli őket. Én is kíváncsi vagyok. Ők kezdik a vallatást. Egyikük kérdez:- Tudja-e, hogy ki az a Marx?- Természetesen. Tudom. A Tőke szerzője.- Kicsoda Arisztotelész? - kérdezem én.- Hogyne, hogyne! Tudjuk!