Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága
1.3. A néprajzi gyűjtő „Villebald atya 1943. januárjában három délután kigyalogolt velünk, 14 éves pannonhalmi diákokkal a közeli Nyalkára, a 900 éves faluba. Itt népmeséket gyűjtöttünk, és a község dűlőnevei után érdeklődtünk Tóth Gyuri bácsitól. Mi akkor - csaknem egy évtizeddel az Unesco hivatalos, az egész világra kiterjedő összeírási rendelete előtt - olyan dűlőneveket gyűjtöttünk, amelyek még nem voltak leírva, amelyeket az ott lakó nép őrzött meg emlékezetében. Kulturális szempontból hatalmas lépést tett - megelőzve korát - azzal, hogy gyűjteni kezdte a nép hagyományaiban élő értékeket. Tóth Gyuri bácsi mondta sorban a dűlőneveket, mi pedig szépen írtuk a füzeteinkbe. Este aztán kiértékeltük, megbeszéltük, amit gyűjtöttünk. Például: ’zurréttye’. Ez azt jelenti, hogy ’Az Úr rétje’, mármint a pannonhalmi főapát rétje. Mindent pontosan, fonetikailag leelemeztünk. Egy héttel később az egyik tanár elmondta, hogy itt voltak a kis olaszok’ (az olasz gimnáziumról nevezték őket így), és hallgatták Tóth Gyuri bácsi hazudozásait. Pedig ez nem így volt. Mi akkor olyat tettünk, ami a világon egyedülálló volt. “n Villebald atya már a fenti idézetben leírtakat megelőzően is foglalkozott néprajzi gyűjtéssel, hiszen doktori disszertációja (Danczi 1939) témája noha tisztán nyelvészeti érdekeltségű volt, példái viszont néprajzi szempontból is nagyszerűen kiaknázhatóak. Szülőfalujába, Kürtre természetesen mindig szívesen tért vissza. Nemcsak a nyelvjárása volt az, mi annyira lekötötte érdeklődését, de izgatta minden, ami a nép hagyományaival volt kapcsolatos. 1941. júliusában egy kifejezetten néprajzi indíttatású, a népi használati eszközökre vonatkozó kérdőíves felmérést végzett szülőfalujában. A kéziratban maradt gyűjtés körültekintő terepmunkásra, jó megfigyelőre vall (erről részletesebben kötetünk egyik további fejezetében. Lásd Szemelvények: 2.6). 17 17 Egy volt bencés diák - aki nem kívánta, hogy megnevezzem őt - elbeszélése alapján. [Megjegyzendő, hogy a visszaemlékező értékelése túlzó és félrevezető. Hogy „korát megelőzve” kezdte volna a dűlőnevek gyűjtését, nem helytálló megállapítás, hiszen elég csak Pesty Frigyes helynévgyűjtéseire gondolni, amelyek az egész akkori Magyarország területére kiterjedtek, s éppen száz esztendővel előzték meg Dancziék munkáját. „Mi akkor olyat tettünk, ami a világon egyedülálló volt” - nyilvánvaló, hogy ez is a személyesen érintett megbocsátható túlzása. Ezek a megjegyzések természetesen nem kisebbíteni akarják Danczi József Villebald érdemeit, csak a maguk helyére kívánják azokat helyezni. A szerk. megj.]
