Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
Szlovákia városai 1993 után válásának rögös útja, a rendre fölmelegedő viták mutatják, hogy az 1993-ban önállóvá vált friss államnak még a fővárosát is el kell fogadtatnia. Bitusiková (2002) tényként kezeli, hogy Pozsony nem játszik fontos szerepet a szlovák identitásban. A dicső múlt a 16-19. századhoz köti a várost, ezt követően csak egyre szürkülő, jelentőségét vesztő kisváros lett a Duna-parti átmenő forgalom útjában Bécs felé. Amikor 1918-ban megalakult Csehszlovákia, mint egyetlen olyan város került számításba, ahol megfelelő mennyiségben voltak elég nagy szállodák az új hatalom képviselői számára. A második világháborúban „függetlenné vált” Szlovákia Csehszlovákiába való 1945-ös visszaolvadása után a kommunizmus évtizedeiben a központi hatalom parancsainak közvetítője volt, ez nem növelte, inkább rontotta a város tekintélyét. A mai Szlovákia városhálózatát nagymértékben befolyásolja, hogy politikai okokból még az új Csehszlovák állam nevezte ki Pozsonyt a szlovákok által lakott keleti országrész, tartomány központjának. Mindmáig jellemzője Pozsonynak, hogy nem gyakorol különösebb politikai hatást az országra, mint ahogyan azt más ország fővárosa teszi. Nemcsak Meóiar győzelmét segítették a vidéki szavazatok, de a vidéki civil szervezetek határozott föllépése, szervezett kampánya segítette hatalomra a vidéki városi központokban az Európa-párti ellenzéket 1998-ban. Ugyanez érvényes a 2006-os kormányváltásra is, mert a baloldali-populista, nacionalista Robert Fico, a politikai értelemben vett bal és jobboldal közötti harmadik útra utaló nevet viselő Smer (Irány - Szociáldemokrata Párt) elnöke és a volt zsolnai polgármester, Jan Slota szélső nacionalista pártja, a Szlovák Nemzeti Párt alakíthattak kormányt, szintén a nagyszámú nacionalista és baloldali vidéki szavazók jóvoltából. A településpolitika, ezen belül a várospolitika az új állam 1918-as megalakulása után azt a célt szolgálta, hogy kijelölje az új hatalmi-igazgatási központokat. Ezt a folyamatot minősítettem korábban honfoglaló gesztusnak. Az 1918-ban megszerzett 8 teljes és 12 töredék vármegyéből 1920- ban képzett 16 megye kialakítása volt az első döntő lépés az állami önállóság útján. Az 1923-ban kialakított 6 nagymegye már jelezte, hogy az új hatalom központosítás felé tesz egyre határozottabb lépéseket, mert ebben látja, ezzel teremti meg a társadalmi homogenizálás, pontosabban a csehszlovákosítás eszközét, lehetőségét. Tekinthetjük az 1928-ban kialakított tartományi rendszert a cseh uralkodó osztály legőszintébb tet96
