Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
Szlovákia városai 1993 után Ez a népességmozgás több okkal magyarázható. Elsősorban a városokról váltak le a megkérdezésük, beleegyezésük nélkül hozzájuk csatolt falvak. Ellentmondásos a jelenség abból a szempontból, hogy a kommunizmus évtizedeiben a falvak összevonása volt a gyakoribb, most mégis inkább a városokról válnak le a települések (Slavik 2000). A beköltözések száma lelassult, mert megszűnt a korábban vonzó, gyors városi lakossá válást biztosító állami lakásépítés. Vannak olyan ágazatok, pl. a fegyvergyártás, amelyek a megváltozott politikai viszonyok és a piaci körülmények miatt válságba kerültek. Ezeknek a gyáraknak a bezárása nagy munkanélküliséget idézett elő, és az emberek egy része, keresvén a megoldást saját helyzetére, elköltözött a városból. Valószínűsíthető, hogy a kiköltözések oka, iránya jelentősen megváltozott. Ennek is több oka lehet, szélső pontokat említve egyrészt a jobb életkörülmények közé került családok kiköltöznek a zsúfolt városból, és a jobb levegőt, csendet, kertes házat biztosító környező faluból/városból/kertvárosi övezetből lesznek bejárók, többnyire személyautóval. A másik végletet azok képviselik, akik épp nehéz anyagi körülményeik miatt nem tudják a városi ház költségeit biztosítani, ezért olcsóbb lakhatás után néznek, amire vidéken találnak lehetőséget. A népességmozgásnak egy sajátos, a szlovák településrendszerre jellemző, korábban említett válfaja a városokon belüli erős népességmozgás. A nagyvárosok kialakításának módszerei közé tartozott az állampárti időkben a környező települések odacsatolása a növesztendő városhoz. Ezeknek a néha viszonylag távolabb elhelyezkedő belsővé vált településeknek a népessége különösen az 1989-es változások után hirtelen növekedésnek indult, elsősorban a családi házas jellegű építkezések miatt, miközben a nagyváros, pl. Pozsony egészének népessége esetleg csökkent (Slavik-Kožuch-Bačik 2005). Befolyásolhatja a népességmozgást a városok új, szabadon választott vezetőinek városstratégiája is. Azokban a városokban, ahol a vezetők városfelújításra fordítottak időt, pénzt, energiát, ahol előkészítették a várost a gazdálkodó egységek fogadására (infrastruktúra kiépítésével, felújításával, ipari parkkal, eladható területek, épületek kijelölésével stb.), ott a fokozatosan beinduló gazdasági növekedés magához vonzotta az új helyzetben helyüket kereső, és helyben állást, megélhetést találó családokat. Mondjuk összefoglalóan úgy, hogy amely város alkalmazkodott a posztindusztriális viszonyokhoz, az nagyobb eséllyel tudott résztvenni a kibontakozó városversenyben. 88
