Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Szlovákia településszerkezete városokra utalhatunk, hanem mint olyan városokra, amelyek a déli országrészre bocsátják ki vonzó hatásukat, mint olyan városokra, amelyek észak felé vonzást kibocsátó, szervező városok. A városok népességnövekedésének vizsgálatát maga a városi jogállás léte-nem léte nehezíti. A hajdani történelmi okokra visszavezethető városi jogállások helyett (Cseh)Szlovákiában új szempontok kerültek előtérbe, egyúttal mind a statisztika, mind a politika eltérő városfogalmakat alkalmazott. A statisztikai szolgálat minden települést városnak minősített, amennyiben kerületi/járási központ szereppel bírt, azonkívül városnak minősítette azokat a településeket is, amelyeknek a lakosságszáma meghaladta az 5000 főt. Emellett természetesen számításba vették a népesség sűrűségét, bizonyos szolgáltatások meglétét, a beépítettség minőségét stb. A kivételek megengedésére szükség volt például a fürdőhelyek, vagy egyes nagy történelmi múlttal rendelkező városok esetében. Az 1960-as években szereztek érvényt annak az előírásnak, hogy csak a belügyminisztérium engedélyével lehet városi jogállást kapni, a város címet csak a belügyminisztérium adományozhatja. A törvényben megnevezett városi jogállással bíró települések száma ugyanis mindig alacsonyabb volt, mint amennyit a statisztikai hivatal a maga kimutatásaiban szerepeltetett. Például 1980-ban 123 várost ismert el hivatalosan a törvény, miközben a statisztikai hivatal 146 településsel számolt mint várossal. A kétféle nyilvántartás különbségét az 1991-es népszámlálás során hárították el (Očovský-Bezák-Podolák 1996). Valószínűleg az amúgy is nagyszámú település miatt a kommunista párt ország-és városépítő terveiben külön nem szerepelt új városok építése, ami más keleti országokban nagy divat volt. Ezek voltak az ún. csinált városok. Valóban, a diktatúra negyven éve alatt csak két várost alapítottak. Tiszacsernyőt 1957-ban hozták létre a környező településektől elvett-összeragasztott területekből. Erre azért volt szükség, mert Szovjetunió elvette Kárpátalját Csehszlovákiától, és így a két szomszédos országnak 1945 után újra kellett szerveznie a vasúti összeköttetést. A keleti széles nyomtávú vasúton érkező szerelvényeket a keskenyebb európai szabványú sínpárokra át kellett rakni. A kialakított vasúti csomópont mellé építették fel az új várost. A másik új város Újtölgyes volt, amit a máriatölgyesi nehézipari üzemekben dolgozó munkások számára építettek. Az építkezéseket 1951-ben kezdték, a formálódó, funkciója szerint elsősorban lakást és a családok számára szolgáltatásokat biztosító települést 1957-ben közigazgatási értelemben leválasztották Máriatölgyesről és Trencsénteplicről, ekkor kapta az Újtölgyes nevet, majd 1960-ban városi jogállású lett. 82
