Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Szlovákia településszerkezete nagy létszámban alkalmaztak munkásokat. Ez további előnyökkel is járt a korabeli csehszlovák politikai osztály számára, mert ennek örve alatt megkezdhették a nagyvárosi hálózat létrehozását is Szlovákiában. A szlovák országépítés számon kérte a történelmi múlt szereplőin a hiányzó nagyvárosi hálózatot. Azt a nagyvárosi hálózatot, ami méltó egy független és iparosodott országhoz. Igaz, hogy Szlovákia 1945 után elvesztette rövid ideig tartó önállóságát, de a diktatúra keretei között megfogalmazhatták, hogy az 1948 előtti évszázadban nem volt olyan erőteljes iparfejlődés, ami megfelelő méretű városhálózatot eredményezett volna. Ennek a következménye a széttöredezett és kisvárosias szlovák városhálózat (Očovský 1979). A fejlett városi gazdaság hiányában a falvak népességnövekedését nem tudták a városok fölszívni. A népességfölösleg külföldre vándorolt. A történelmi Magyarországról az Egyesült Államokba, majd az első Csehszlovákia idején Nyugat-Európába. A második Csehszlovákia idején már nem volt mód elhagyni az országot, ezért évtizedeken át Csehország volt a célpontja a kivándorlásnak. Az 1950- es években 10 ezer fölötti volt a szlovák országrészből Csehországba vándorlók nettó száma. Ez az iparosítás hatására csökkenni kezdett és az 1970-es években 3500 fő körüli létszámra mérséklődött. A két országrész viszonyát jól jellemzi, hogy a fordított irányba sokkal kevesebben költöztek. Ezrelékben számolva Csehországból 2,3%o érkezett az 1950-es években, szemben a szlovák 9,2%o-kel, ami 0,7%o-re csökkent az 1970-es években a szlovák 2,0%o-kel szemben (Kühnl 1982, 21-23). A szlovák tudományosság képviselői azt is kiszámították, hogy kedvező gazdasági körülményekkel számolva kivándorlás nélkül 1970-ben már hét millió lakosú országgá kellett volna válnia Szlovákiának. Ez a nagy népesség pedig városlakó lett volna többségében. Ezzel szemben csak két nagy lélekszámú agglomeráció jött létre, a pozsonyi és a kassai. Becslésük szerint 2000-re jön létre hat olyan méretű gazdasági és lakóközpont, ahol egyenként százezernél többen fognak lakni, de közülük egynek 500 ezer főnél több lakossal kell rendelkeznie. A korabeli politikai vezetés úgy döntött, hogy nemcsak a városhálózat hátráltató hagyományai, hanem a hagyomány továbbélő hatása miatt is bele kell avatkozni a településszerkezetbe. Az örökölt hagyományok miatt ugyanis célszerűtlenül kezdenek az ország települései növekedni, emiatt irányt kell szabni a településfejlődésnek, különben helytelen településszerkezet jön létre. A politikai beavatkozások következtében megváltozott időközben a mezőgazdasági jellegű régiók településeinek funkciója is, mert a termelés koncentrálódott, emiatt a települések szerepe 72
