Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Szlovákia településszerkezete fekvésnek. Az ország a szárazföldi Európa vízválasztóján fekszik az Északnyugati-Kárpátokban, a Pannon-medence északi részén. Ez befolyásolja döntő mértékben geopolitikai helyzetét is. Szlovákia domborzata nagyon tagolt, jelentős magasságkülönbségek mérhetők a területén. A legalacsonyabban fekvő tája a Bodrogköz, ahol a tengerszint feletti magasság 94 méter körül van, míg a legmagasabb a Magas Tátra, ahol a Gerlachfalvi csúcs 2655 méter magasra nyúlik. Mivel az ország területének 71,7%-át a Kárpátok foglalják el és a maradék területe, azaz 28,3% alföld, mondhatjuk, hogy az ország meghatározó domborzati eleme a hegyvidék. Ez meghatározza, döntően befolyásolja a települések elhelyezkedését, méretét, belső szerkezetét, az építési módokat és a benne lakók megélhetési lehetőségeit is. Emiatt nagy jelentősége van a hegyek közti völgykatlanoknak, amelyeknek a hegyekben alföldi funkciója van. A hegyek völgykatlanjaiban és az alföldi tájakon összpontosulnak túlnyomórészt a gazdasági tevékenységek, beleértve a mezőgazdaságot, az ipart, a közlekedést, és itt vannak a lakóövezetek is. A legfontosabb közlekedési folyosók és városövezetek a Vág és a Hennád folyók völgyében találhatók, együtt más dél-szlovákiai völgyekkel. Ezek kötik össze - a Garam-vidék mellékágával - a két nagyvárost, Pozsonyt és Kassát is. A hegyvonulatok nehéz közlekedési akadályokat jelentenek, ez különösen a múltban volt érvényes, amikor az elzártság miatt elkülönülő etnikai, kulturális régiók jöttek létre. Velük a néprajz foglalkozik. A szlovák nyelv három fő nyelvjárása is a három fő felvidéki területhez kötődik. A köztük lévő nagy különbségeket a szlovák nemzetegyesítő mozgalmak törekedtek csökkenteni, amit nehezített, hogy kezdetben a cseh nyelvet tekintették mintát adó kultúrnyelvnek, a szlovák nyelv kiművelt alapnyelvének. A földrajzi tagoltság és a nyelvi tagoltság közti összefüggést jól érzékelteti, hogy a szlovák nyelvnek 33 nyelvjárását különböztetik meg a három fő nyelvjáráson belül (Stoic 1968). A domborzat, a sok hegység még ma is befolyásolja, de - különösen a múltban - döntően befolyásolta az emberi tevékenységeket. Az alacsonyabb hegyvidéki tájakon az erdészettel összefüggő foglalkozásoknak, az erdőgazdálkodásnak volt nagyobb keletje, a magasabb hegységekben mára az idegenforgalom, a turizmus jutott főszerephez. A nemzeti parkok többsége is itt található. A hegyek érckincsei hosszú időn át - döntő mértékben a 13. századtól a 18. századig - adtak hol szerényebb, hol jövedelmezőbb megélhetést a bányavárosok lakóinak. Szlovák kutatók számításai szerint az ország összes településének (3080) 33,2%-a (1022) alföldi tájakon található. Az alföldeken túlnyomó 36
