Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
II. Bevezetés
Bevezetés formáció csatáival. Az etnikai eltérés, a nyelvi hovatartozás a 19. században vált konfliktusforrássá. Hozzá kell tenni, hogy a legnagyobb nemzeti küzdelem, az 1848-49-es magyar szabadságharc idején több szlovák harcolt Kossuth seregében, mint a császáriak oldalán. Ez jelzi, hogy a magyarok és a szlovákok közötti etnikai konfliktus jóval szelídebb volt, sokkal összefonódottabb együttlét jellemzi a Felvidéken élőket, mint pl. a szerbek, vagy a románok esetében. A magyarok és a szlovákok (és a többi itt élő nép) közötti békésebb együttélés egyik fontos oka volt az évszázadok során kialakult munkamegosztás. A munkamegosztás rendje tükröződött vissza a korabeli felvidéki városaink társadalmában és e városok kapcsolatában a környező településekkel, illetve a tágabban vett tájakkal, országrészekkel és más országokkal. A városok nemzetiségi összetételétől eltérő oka van annak, hogy a magyar-szlovák-német stb. együttélést az elkülönülés, a kirekesztés és a kitaszítás politikája váltotta fel a 20. században. A szlovákság által lakott területek elkülönülése, mássága, eltérő jellege nem nemzetiségi szempontok szerint jelent meg a korabeli elnevezésekben sem, az ún. nevezéktanban, mert a mai Szlovákia területe nem volt táji-társadalmi-gazdasági-közigazgatási-nyelvi stb. egység. A régi magyar nyelvben a történeti Magyarország északi, hegyvidéki területét Felföldnek nevezték, ami elért egészen a korabeli Partiumig (Erdély és az Alföld közötti sáv), de nem tartozott hozzá a Kisalföld északi, Duna bal parti része. A földrajzban az Alfölddel szembeállítva jelent meg a Felföld megnevezés. Ma a Felföld déli tájegységét Északi-középhegységnek hívjuk a trianoni Magyarországon. A Felső-Magyarország kifejezést a történettudomány használja, de területileg ez a meghatározás nem terjed ki a Pozsonyhoz közeli megyékre. A bányaigazgatásban Felső-Magyarország Gömör, Borsod, Szepes, Abaúj és Torna megyéket foglalta magába (városaik: Gölnicbánya, Szomolnok, Igló, Rozsnyó, Jászó, Rudabánya, Telkibánya), Alsó-Magyarország pedig Nyitra, Bars, Hont, Zólyom megyéket (városaik: Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Bélabánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya). A Felvidék megnevezés a 19. században jelent meg, akkor a zömmel nemzetiségek által lakott, lengyel határhoz közeli magas hegyeket értették alatta, majd 1920-tól kapott politikai-közigazgatási tartalmat. Azóta a mai Szlovákia területének egészét értjük alatta, beleértve a Kisalföld Dunától északra fekvő részét is (Paládi-Kovács 2003, 21-55.). 16
