Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
VII. Városok a magyar-szlovák határ mentén
A határ menti kapcsolatok te az önkormányzati rendszer újraformálását. A helyi érdekek és célok megfogalmazásának, tettekre váltásának lehetősége az országok közti kapcsolatok minőségét is új szintre emelte. A fokozatosan kiépülő, megszerveződő, hálózattá váló és egyúttal intézményesülő határ menti kapcsolatrendszer kifejezi a határ menti népesség akaratát. Az egyének célja, határokat átlépő mozgásigénye és az intézmények cselekvése kezd összehangolódni, az intézmények célja és cselekvése kezdi kifejezni az egyének céljait, akaratát. A népesség szándékainak ez az intézményesült kifejeződése adja a közelmúlt történéseinek legfőbb értelmét. Az intézmények feladata a diktatúrákban a felsőbb politikai akarat közvetítése, a kiadott törvények, rendeletek, utasítások végrehajtása, lakosságra kényszerítése. Ezzel szemben a jól működő demokráciákban az intézmények feladata pont ellenkező, épp a népképviselet választások útján megvalósuló rendje miatt, mégpedig a népakarat átvitele az intézmények működési rendjébe, illetve a népakarat továbbítása a törvényhozó szervezet felé. Ennek a folyamatnak a bontakozását láthatjuk a határ menti kapcsolatrendszer új, feléledő szakaszában, több lépcsőben, különösen a 2007 decemberi határnyitás óta. Az intézményeket mozgató népakarat fő ösztönzője az az elfogadhatatlan hátrányos helyzet, amit a határ miatt a határ mentén élőknek máig el kell szenvedni. Ebben a tekintetben ennek a nagyon hoszszú, 670 km-es határnak több szakasza van, amelyek egymástól lényegesen különböznek. A Pozsony körüli határszakasz, amely kezd betagozódni a Bécs-Pozsony-Győr régióba, igazi agglomerációs területté kezd válni. Itt a határ már arra szolgál, hogy a kedvezőbb lehetőségeket biztosítsa az igényesebbeknek, azaz elhatárolja a zsúfoltságot és a kényelmet. A drága pozsonyi lakásokból a zsúfoltság elől menekülő szlovák állampolgárok az olcsóbb rajkai családi házakban az életmódjuknak jobban megfelelő körülményeket találják meg. Kihasználják a határok által támasztott klasszikus különbségeket, ahogyan a Duna menti magyarországi városok munkahelykínálatát a mezőgazdasági jellegű Csallóköz munkát kereső - tehát a pozsonyi beköltözőkhöz képest jóval szerényebb életmódot folytató - lakosai. Az Ipolytól a Tiszáig tartó határszakasz mentén élők pedig azt várják, hogy bárhol, bármelyik oldalán a határnak, de teremtődjenek már meg azok a munkahelyek, amelyek biztosítani tudnák, hogy elvándorlás nélkül, akár napi ingázással is, de meg tudjanak élni. A rendszerváltás után először 1995-ben kötött a két ország egymással szerződést, ez az ún. alapszerződés, amit Párizsban írták alá, igazából nem a magyar és a szlovák fél közösen kidolgozott, közösen megva-147
