Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
VII. Városok a magyar-szlovák határ mentén
A magyarországi és a szlovákiai városvonal vei bíró Eperjes felé sugározza. így a Pozsonytól északra induló hoszszú várossáv keleten is kezd bővülni, hogy aztán Poprádnál találkozhassanak. • A Duna mentén Győr és Esztergom között a magyarországi városok fejtik ki vonzási területüket. A napi-heti ingázással nagy létszámú munkavállaló jár át a városok üzemeibe, illetve a Dunán áttelepülő vállalkozások székhelyei ezek a városok. Ez a munkamegosztás hoszszú múltra tekint vissza. Az mondható, hogy a teljes szlovák-magyar határszakaszon a legszorosabb és legsokrétűbb önkormányzati kapcsolatok itt találhatók, ahol az átjárást nagyban nehezíti a természeti határ, a Duna. A folyó szétválasztotta, de egyben össze is kötötte az itt élőket. Általánosságban elmondható, hogy a történelem folyamán a Duna két partja folyamatos gazdasági interakcióban volt egymással, ami a jobb part ipari betelepítettségéből, illetve a bal part mezőgazdasági jellegéből fakadt. A két oldal gazdasági irányultsága jól kiegészítette egymást. Mátyusföld évszázadok óta gyümölcs- és zöldségtermelő kis falvairól volt híres, míg a túlpart, kicsit nagyzolóan, de a lényegi jellemzőket megragadva, a magyar Ruhr-vidék nevet kapta. 1920 előtt a Dunának ez a szakasza a folyó mindkét partján településekkel rendelkező Komárom és Esztergom vármegyékhez tartozott. A vármegyék településeit a mindenhol megtalálható révszolgáltatás és a hidak (Párkány-Esztergom és Komárom-Szőny ) kötötték össze. A történelmi kapcsolatok az 1920-ban meghúzott határokkal nem szakadtak meg, azonban a Duna határfolyóvá tétele nagyban korlátozta a két part településeit a mozgásban. 1945 után a kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás lehetősége tovább romlott, amit jól mutat, hogy az átjárhatóság is nagyban leszűkült a komáromi híd kishatár forgalmára, illetve a Párkány és Esztergom közötti kompforgalomra. A rendszerváltás évei hoztak változást a kialakult helyzeten, a közel ötven évig szunnyadó kapcsolatok újra virágzásnak indulhattak 1990-től. A közös történelmi gyökerek, a közös közigazgatási múlt, illetve a szlovák oldali települések tiszta magyar volta a kapcsolatfelvételt megkönnyítette. A településeken a magyar nemzetiségűek aránya 97-98%, a fennmaradó 2-3% pedig többnyire olyan szlovák családokból áll, akiket a szlovák-magyar lakosságcsere egyezmény kapcsán telepítettek át Magyarországról a II. világháború után. A mindkét oldalon újonnan kialakuló önkormányzati rendszer lehetővé tette a települési szintű kapcsolatfelvételt. Visszatérhetett a térség a korábbi munkamegosztáshoz. A Dunától északra inkább mezőgazdasági tevé-143
