Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
VII. Városok a magyar-szlovák határ mentén
Városok a magyar-szlovák határ mentén arányában pedig ennek a fordítottját látjuk, az országos átlag alattiak az arányok, kivéve a Vágsellyei, a Nagyrőcei és a Nagymihályi járásokat. Az Ipolyiéi nyugatra, illetve keletre fekvő járások fejlettségbeli eltérését mutatja, hogy a keleti járásokban többen foglalkoznak mezőgazdasággal. Ez azonban a hátrányos helyzet, a kevesebb munkalehetőség következménye, mert a jobb természeti feltételek, a Pozsonyhoz való közelség magasabb mezőgazdasági eredményeket produkál az Ipolytól nyugatra, ahol a foglalkoztatottak népességen belüli aránya is magasabb kissé. A magyarországi oldalon a Duna menti kistérségekben sokkal magasabb a foglalkoztatottak aránya, mint az Ipolytól keletre, magasabb a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak aránya is. A keleti kistérségek közül különösen az Encsi tűnik ki alacsony ipari mutatóival. Egyébként pedig pont fordított arányokat találunk, mint a határos délszlovákiai járásokban, mert a magyar oldalon az országos átlaghoz képest több kistérségben jóval alacsonyabb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, miközben az iparban jócskán az országos átlag fölötti arányokat találunk, különösen a nyugati kistérségekben. Vagyis a foglalkoztatottak arányai alapján hasonlóságot láthatunk a határ két oldalán a fejlettebb nyugati járások/kistérségek és a hátrányosabb helyzetű keleti járások/kistérségek vonatkozásában. Ez a megosztottság a képzettségben is tükröződik, mert habár iskolai végzettség szerint a dél-szlovákiai járások között a középfokú végzettségűek arányában alig van különbség, a felsőfokúak láthatóan magasabb aránya a nyugati járásokban kimutatható. A magyar oldalon viszont minden mutató a nyugati kistérségek fölényét bizonyítja. Közös sajátosság, hogy kelet felé haladva mindkét ország említett területi egységeiben növekszik a fiatalabbak aránya, amit a párhuzamosan növekvő arányú cigányok is befolyásolnak. A nemzetiségi viszonyok másik jellegzetessége a dél-szlovákiai járások megnövekedett szlovák és erőteljesen csökkenő mértékű magyar lakosságának aránya, illetve a magyarországi oldalon az ország központi területein kissé magasabb, egy százalék fölötti szlovák arány. Szlovákiai kutatók is a határ menti területek hasonlóságára mutattak rá, amikor a népességi mutatókat vetettek össze a Duna két oldalán fekvő járásokban, illetve kistérségekben (Pulpitová M. 2002, 216-230), vagy a mezőgazdasági területeket vették ugyanitt számba. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy alkalmas a terület a határ menti együttműködésekre, a hasonlóságok biztosítják a gazdasági és a társadalmi élet fenntartható fejlődését (Némethová J. 2002, 231-239). 139
