Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)

VI. Szándékos regionalizálás - szerves reginalizálódás

Pozsony mint makroregionális központ

óta a térség saját fejlődési pályára lépett. Pozsony fővárossá válása egy független ország élén robbanásszerűen megnövelte lehetőségeit. Növekedési pályára állását segíti az említett geopolitikai helyzet megváltozásán túl közigazgatási szerepe, rohamosan növekvő gazdasági súlya, az itt összpontosuló oktatás-kutatás jelentősége.

Korunk egyik legfontosabb jellemzőjét, a közlekedést tekintve is kitüntetett helyzetben van a város. Pozsony több fontos útvonal metszéspontjában fekszik. Mind a Prága-Pozsony-Budapest, mind a Krakkó- Zsolna-Pozsony-Bécs útvonalak biztosítják kiemelkedő fontosságát. Viszont ha rangsort akarunk állítani a közlekedési forgalom mértékében, akkor Brno és Prága, valamint Bécs viszik a pálmát a többi, távolabbi centrumokhoz képest. A hidegháborús ellentétek miatt még nincs autópálya Bécs felé, de már menetrend szerint közlekedik a szárnyas hajó és újra építik a két város közötti közvetlen villamos-kapcsolatot, amit először 1914-ben indítottak útjára.

Az új ország új fővárosának lehetőségei igen korán fölkeltették a regionalisták figyelmét. A magyar Enyedi György és a lengyel Grzegorz Gorzelak először mint egy lehetséges nagy közép-európai régióról vizionáltak, amibe Pozsony és Bécs mellett Budapest is beletartozik. A három város vonzáskörébe tartozó - tehát országrészeket magába foglaló -településhálózat gazdasági lehetőségei alapján egy új európai növekedési központ kialakulását sejtették. Ezek az elképzelések azonban döntően Bécs lehetséges vonzásterületének bővülésével számoltak, a másik két város inkább mint Bécs hatásának átvevője és továbbítója szerepelt (idézi: Rechnitzer 1997).

Rechnitzer (1997) mutatott rá, hogy az ilyen nagy egységek helyett a tervezés kezdetén kisebb, jobban átlátható, kezelhetőbb területi egységekre kell stratégiai együttműködést építeni. Javasolta mint egy lehetséges megoldást a tartományi-megyei területi egységek szerinti kapcsolatépítést (Bécs, Burgerland, Alsó-Ausztria tartományok, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém megyék, valamint Nyugat-Szlovákia). A nagyrégiós modell nehézkessége miatt egy kisrégiós modellt is fölvázolt, aminek a gondolati magvát az egyes városok vonzáskörzete jelentette. így sorolódott egymás mellé Bécs-Pozsony-Győr és Sopron. Ennek az elgondolásnak az előnye abban rejlett, hogy már létező mindennapi kapcsolatokra kell ez esetben fejlesztési terveket, esetleg eurorégiót eredményező terveket készíteni.

2002-2005 között a három ország már csak három városra összpontosított, amikor a közös fejlesztési stratégiát dolgozták ki, Bécs-Pozsony

119