Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
A közigazgatás mint városhálózatot szervező módszer lista erőket a szlovák politikai paletta minden oldalán és ellentámadásba lendülve elvetették ezt a tervet. A regionalizálásnak ez a formája véleményük szerint veszélyeztette volna az egységes nemzetállam megvalósítását. Ez a városállományt illetően is meghatározó döntés volt, mert az 1996-os nyolc kerületes beosztáshoz való visszatéréssel kiesett Turócszentmárton, Poprád, Losonc és Nagymihály a megyeközpontok közül. Ez különösen az amúgy is hátrányos helyzetű keleti megyék esetében jelent gondot, mert itt sokkal kevesebb a nagyobb város, mint nyugaton. Mondhatjuk mindezt fordítva is: tovább erősödött a főváros, Pozsony, valamint a többi kerületi székhely: Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Zsolna, Besztercebánya, Eperjes és Kassa pozíciója. Közülük csak e két utóbbi képviseli az ország keleti részét. Az 1996-os kerületi határok megerősítése kikapcsolta azt az erőforrást is, amelyet a magyar nemzetiségű lakosság önrendelkezése jelenthetett volna. A magyarok „szétosztása” Pozsony, Nagyszombat és Nyitra megyék (kerületek) között, valamint Losonc, Rimaszombat. Rozsnyó, és Királyhelmec, valamint járásaik mellőzése, betagolása a tőlük északra lévő szlovák többségű kerületekbe, járásokba mutatja a honfoglalók tekintetnélküliségét, vagy jogi szaknyelven: az önrendelkezési jog megtagadását, vagy a politika nyelvén fogalmazva: a nemzeti elnyomás fennmaradását. így fonódott össze a kormánypártok hatalmi érdeke a saját pozíciók megtartására és az összes (kormánypárti és ellenzéki) nacionalista szlovák politikai erő érdeke a nemzetállami cél folyamatos ébrentartására. A közigazgatás területi rendszerében lezajlott változások fontos jellemzője, hogy Csehszlovákia 1918-as megalakulásától kezdődően hoszszú évtizedeken át fokozatosan erősödő koncentrációnak lehetünk tanúi. A kezdeti 16 megye száma 1960-ra lecsökken háromra. Ez az összpontosított kerületi, államigazgatási rendszer marad egészen 1991-ig. Emögött nem pusztán a politikai központosítás megerősítése húzódik meg, habár kétségtelenül ez volt a fő politikai szándék, hanem az a szándék is, amely a szétaprózott, sokszínű városi szerkezetben akart rendet vágni, amely szándék - jelen esetben - három város kiemelkedését, nagyvárossá fejlesztését célozta meg. A sok város közül ennek a háromnak a kiemelése és politikai, államigazgatási, gazdasági - ezen belül mint ennek a kornak legfontosabb szempontja - ipari központtá emelése egyúttal a többi város szándékolt háttérbe szorítását is jelentik. A három kerületi központ mint az új ország (Csehszlovákia) keleti egységéiül
