Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
A közigazgatás mint városhálózatot szervező módszer politikai viták miatt nem jutott a rendszerváltó szlovák politika. Sem az önkormányzatiság területi (kerületi) szerveit, sem az ezzel párhuzamosan kiépítendő államigazgatási szinteket nem sikerült megvalósítani. Az országos hatáskörű végrehajtó hatalom szervein kívül csak a települési önkormányzatok ügye rendeződött, ha nem is véglegesen, illetve létrehoztak 121 körzetet az államigazgatási feladatok ellátására. A szlovák politikai cselekvés végletességére jellemző, hogy az 1918 óta létező új államban a járási szintű közigazgatási egységek száma fokozatosan csökkent (97-ről 32-re), és mindig a központosítás jegyében, most viszont, a demokrácia beköszöntével, soha nem látott számú járást hoztak létre. Az egyes településeket megillető „nagy önállóságra” volt válasz, hogy a járások településeinek lett igazgató-ellenőrző szerve a 121 körzeti hivatal. Az 1996-os új kerületi beosztás jelentőségét az emeli, hogy nagy viták után (a fölmerült fontosabb terveket ismerteti: Kocsis 1995) megmaradt az akkor létrehozott nyolc államigazgatási kerület, egyelőre a vele párhuzamosan kiépítendő megyei önkormányzati szervek nélkül. Viszont újból megindult a körzetek/járások számának csökkentése. Az 1996-ban kijelölt 79 járás (okres) számát 2004-ben tovább csökkentették, jelenleg 50 körzet (obvod) látja el az államigazgatás különféle feladatait. A közigazgatás városképző lehetőségeiről azért kell szólnunk, mert az átmenet éveiben létrehozott önkormányzati és államigazgatási egységek jelentősen befolyásolják az egyes városok, és persze tágabban, az egyes térségek, kijelölt önkormányzati és államigazgatási egységek fejlődését, regionalizálódását. A kerületi határok körüli viták jól mutatják, hogy a hatalmi érdekek fölébe kerekednek a racionalitásnak, a kialakult regionális érdekeknek, a hagyományoknak. 1996-ban hatalmi érdek miatt döntöttek a nyolc kerületes rendszer mellett. A választásokon győztes pártok érdeke az volt, hogy a választási földrajznak, azaz a győzteseknek kedvezve húzzák meg a kerületek határait, ennek megfelelően jelölték ki a közigazgatás új központjait, ennek megfelelően jelölték ki a közigazgatás új tisztségviselőit, és ezért szorították háttérbe az ellenzéki településeket és személyeket. Példaként Trencsén kerületté válásának esetét szokták említeni, mert a korábbi állami-pártpolitikai tervekben még nem szerepelt, de mivel ezekben a járásokban volt a Meőiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) egyik fő szavazóbázisa, a környező kerületek rovására - jutalomból (és politikai érdekből) - létrehozták mint új politikai területi egységet. 99
