Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség

Az újabb jog- és létvesztést eltérő starthelyzetben élte meg a szlovákiai magyar kisebbség. Az első bécsi döntéssel visszacsatolt, államalkotóvá vált magyar kisebbség hat esztendeje nem volt sikertörténet. Kevés és kedvezőtlen volt az idő ahhoz, hogy teljesen beépüljön a trianoni Magyarország társadalmi és gazdasági vérkeringésébe. Éppen ezért jóval felkészületlenebbül érte az országvesztés ténye 1945 tavaszán. A sokat hangoztatott felvidéki szellem a negyvenes évek elejére szertefoszlott, s ezzel együtt a visszacsatolt területek lakosságának önazonosság-tudatában is egyfajta űr keletkezett.81 Ennek több kézzelfogható jele is volt. Ezzel szemben a szlovenszkói magyarság jóval hatékonyabb társadalmi kondíciót mutatott. A visszacsatolt városok közül Kassa igyekezett ugyan betölteni valamiféle felvidéki központi szerepet,82 de a szlovenszkói magyarság - pozsonyi központtal - jóval szervezettebb volt, hiszen a kisebbségi lét erre ösztönözte.

Ilyen kedvezőtlen, atomjaira bomlott társadalmi helyzetben várta a magyar kisebbség a kassai kormányprogram végrehajtását, és igyekezett kiépíteni önvédelmi reflexeit.

A jogfosztottság éveiben létrejött hazai magyar érdekvédelmi szervezeteket társadalmi és a szélesebb értelemben vett politikai meghatározás alapján négy csoportba - jobboldali polgári értékeket képviselő irányzat; baloldali népi irányzat; baloldali kommunista irányzat és a jobboldali, népi-nemzeti irányzat - lehet besorolni. Besorolásuk önmaguk meghatározásából és viszonylag sokrétű tevékenységükből is következtethető. A kassai kormányprogram meghirdetésétől az egyes szervezetek globális célja - a szlovákiai magyar kisebbség helyzetén való javítás - azonos volt. Az egyes csoportokon belül a személyek szintjén azonban több átfedésre utaló jellel is találkozunk. Itt elsősorban Szalatnai Rezső és Peéry Rezső aktivitásaira gondolunk, akik közvetve vagy közvetlen módon több szervezet tevékenységébe kapcsolódtak be.

81 Lásd Fábry Zoltán: „Felvidéki szellem”. Korunk, 1939/2. sz., 147-151.

82 Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938-1945. Budapest, Jaffa Kiadó, 2014, 153-175.; Filep Tamás Gusztáv: Felvidéki szellem. Limes, Tudományos Szemle, Dél-Felvidék 1938-44, 2007, 120-121.

36