Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség

Az újabb jog- és létvesztést eltérő starthelyzetben élte meg a szlovákiai ma­gyar kisebbség. Az első bécsi döntéssel visszacsatolt, államalkotóvá vált ma­gyar kisebbség hat esztendeje nem volt sikertörténet. Kevés és kedvezőtlen volt az idő ahhoz, hogy teljesen beépüljön a trianoni Magyarország társadalmi és gazdasági vérkeringésébe. Éppen ezért jóval felkészületlenebbül érte az ország­vesztés ténye 1945 tavaszán. A sokat hangoztatott felvidéki szellem a negyvenes évek elejére szertefoszlott, s ezzel együtt a visszacsatolt területek lakosságának önazonosság-tudatában is egyfajta űr keletkezett.81 Ennek több kézzelfogható jele is volt. Ezzel szemben a szlovenszkói magyarság jóval hatékonyabb tár­sadalmi kondíciót mutatott. A visszacsatolt városok közül Kassa igyekezett ugyan betölteni valamiféle felvidéki központi szerepet,82 de a szlovenszkói ma­gyarság - pozsonyi központtal - jóval szervezettebb volt, hiszen a kisebbségi lét erre ösztönözte. Ilyen kedvezőtlen, atomjaira bomlott társadalmi helyzetben várta a magyar kisebbség a kassai kormányprogram végrehajtását, és igyekezett kiépíteni ön­védelmi reflexeit. A jogfosztottság éveiben létrejött hazai magyar érdekvédelmi szervezete­ket társadalmi és a szélesebb értelemben vett politikai meghatározás alapján négy csoportba - jobboldali polgári értékeket képviselő irányzat; baloldali népi irányzat; baloldali kommunista irányzat és a jobboldali, népi-nemzeti irány­zat - lehet besorolni. Besorolásuk önmaguk meghatározásából és viszonylag sokrétű tevékenységükből is következtethető. A kassai kormányprogram meg­hirdetésétől az egyes szervezetek globális célja - a szlovákiai magyar kisebbség helyzetén való javítás - azonos volt. Az egyes csoportokon belül a személyek szintjén azonban több átfedésre utaló jellel is találkozunk. Itt elsősorban Sza­­latnai Rezső és Peéry Rezső aktivitásaira gondolunk, akik közvetve vagy köz­vetlen módon több szervezet tevékenységébe kapcsolódtak be. 81 Lásd Fábry Zoltán: „Felvidéki szellem”. Korunk, 1939/2. sz., 147-151. 82 Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938-1945. Budapest, Jaffa Kiadó, 2014, 153-175.; Fi­lep Tamás Gusztáv: Felvidéki szellem. Limes, Tudományos Szemle, Dél-Felvidék 1938-44, 2007, 120-121. 36

Next

/
Thumbnails
Contents