Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Tiltakozási, ellenállási formák a felvidéki magyarság körében

véve részben a szlovák sajtó frázisait - már a reakciós Jarossról, Esterházyról és Szüllőről ír, akik saját népük ellenségei is voltak. Ugyanakkor a nemzetiségi probléma megoldásaként a Tito-féle jugoszláv nemzetiségi politikát említette követendő példaként. A memorandumot a címzettek figyelmen kívül hagyták, éppen ezért 1947. január 19-i találkozójukon úgy döntöttek, hogy azt megküldik a szovjet állam- és pártvezetésnek, illetve Titónak, valamint a Borba című jugoszláv kommunista lapnak és a Tanjug hírügynökségnek.74 Fábry kezdeményezésére hasonló hangvételű memorandumot fogadtak el Tornaiján is.75 Az antifasiszta szövetség tevékenysége 1947 második felében Fábry József Magyarországra való áttelepülésével alábbhagyott, s a „fáklyát” Balogh-Dénes Árpád vitte tovább, aki Fábry Zoltánnal közösen többször is hallatta hangját.76

A jogfosztottság éveinek ellenállási formáit taglalva csak érintettük a témát. Az elkövetkező időszak egyik feladata lesz, hogy a szlovákiai magyarok 1945 és 1948 között kifejtett tiltakozási formáit részletesen felmérjük.

A kommunista hatalomátvétel után az ország belpolitikai helyzete és irányvonala több évtizedre megváltozott. Az osztályharcot hirdető pártállam az úgynevezett belső ellenség felszámolásának érdekében mindent megmozgatott, és ennek részeként „rendszerellenesnek” - azaz brutális eszközökkel eliminálandónak - minősültek a minden más társadalmi, politikai értéket képviselő személyek vagy csoportok. A pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatal Állambiztonsági Főosztálya az 1949. augusztus 4-én kelt jelentésében az országrész biztonságpolitikai helyzetét elemezve külön kitért a Szlovákia területén illegális tevékenységet folytatott államellenes csoportokra, szervezetekre. A jelentést

74 Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 316-317.

75 ABS Praha,/ 302, Hlavní správa Vojenské kontrarozvëdky, i. sz. 302-531-14. A katonai elhárítás 1947. június 3-án kelt bizalmas jelentése szerint a két memorandumot a következő személyek írták alá: Pénzes József (Érsekújvár), Pálenyik Ferenc (Érsekújvár), Kapacska István (Érsekújvár), Ölveczky József (Érsekújvár), Marusinec István (Érsekújvár), Baltay József (Érsekújvár), Barczi János (Kamocsa), Bozsóky Lajos (Komárom), Máté István (Gúta), Nagy Béla (Szímő), Madarász Vince (Szímő), Győry János (Csúz), Molnár János (Tornaija), Dusza László (Gömörhorka), Szabó István (Tornaija), Farkas Béla (Tornaija), Herczeg Dániel (Tornaija), Mázik István (Harkács), Tóth János (Gömörfüge), Ráczko Lajos (Sajókirályi), Varga István (Méhi), Kiszel János (Méhi), Vajda József (Sajórecske), Barna István (Gömörhorka), Barna Lajos (Gömörhorka), Alexa István (Gömörhorka), Rácz János (Gömörhorka), Marton István (Gömörhorka), Mogyoródy Lajos (Gömörhorka), Mogyoródy Dezső (Gömörhorka), Dusza Bálint (Gömörhorka), Dusza János (Gömörhorka), Makó György (Gömörhorka), Silling Miklós (Pelsőc), Fábry József (Kassa), Csutor Ede (Rimaszombat), Kúszik József (Királyhelmec).

76 Lásd: Fábry Zoltán: Az őrhely megszólal 1945-1948. Napló, emlékiratok, levelek. Szerk.: Tóth László. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 2007.

32