Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
Forrásgyűjtemény
amely nagy segítségére lenne az áttelepítési kormánybizottságnak. A kulturális ügyekre vonatkozóan mellékeljük a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak benyújtott egyik memorandumok másolatát. III. KIOKTANI A FELVIDÉKI MAGYARSÁGOT AZ ÁTTELEPÍTÉSRE. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az elenyésző ezrelék kivételével, a felvidéki magyarság remeg az áttelepítés gondolatától is. A vérségi kötelékek mellett, természetesen az anyagiak, de első sorban a tradíció és a megszokás gátolja őket. Mindennapi kijelentés: „Innen menjek el, mikor az egész rokonság itt van eltemetve? Elmenni a bizonytalanságba?” Ha előítéletekkel kerül a felvidéki magyarság új otthonaiba, semmi sem lesz neki megfelelő, ez pedig súlyos következményeket vonhat maga után. í./ A magyar áttelepítési kormánybiztosság leendő TÁTÉKOZTATÓTA. Az érzelmeken túl ésszel megokolni az áttelepítés szükségességét. Súlyos baj, ha ingadozók vagyunk az úgyis bizalmatlan nép előtt. Az áttelepítési kormánybiztosság feladata, hogy tájékoztatót adjon ki, amelyben tapasztalatait, illetve rendeletéit és utasításait közölné. A vegyes-bizottság engedélyével ezek a tájékoztatók nagy példányszámban kerülnének a felvidéki magyarság kezébe, minden faluba több példány. A CseMaDNéSz röplapjaiban nem oldhatja meg ezt a kérdést, mert nincs megfelelően nagy anyagi alapja a nagyszámú nyomtatványok előállítására. A szóban való terjesztés során pedig az adatok elferdülnek és kétkedés tárgyává lesznek. 2./A Magyar Jogvédő Iroda és a Vegyes Bizottság engedélyével módot nyújtani minden városból legalább 3-4 kiküldöttnek a leendő otthon megtekintésére. Ezek fontos adatokat tudnának közölni városuk és járásuk jelenlegi állapotáról és igényük mértékéről. Ezek a kiküldöttek a vegyes bizottság védelme alatt a nevezett tájékoztatót is terjeszthetnék, megfelelő magyarázatokkal. 3./ A jelzett kiküldöttek révén a felvidéki magyarságnak legalább az illúziója megvolna, hogy előre megszervezett életkörülmények közé kerül mindenki, előre megszabott és kijelölt helyre. Nem ismétlődnek meg az áttelepítési szerződés aláírásakor tapasztalt borzasztó kiábrándulás: „Rólunk döntöttek, de a mi megkérdezésünk nélkül!” A felvidéki magyarság egyben szeretné tudni, vajon van-e már a vegyesbizottságban a mostani felvidéki helyzetet átélő képviselője? A viszonyok 1938 óta nagyon megváltoztak és a felvidéki magyarság, ügyének ismeretéről bizonyos fogyatékosságot észlelt. A jelzett kiküldötteket a CseMaDNéSz kijelölné és a Magyar Jogvédő Iroda személyes látogatás után, kiválogatná őket. 230
