Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Tiltakozási, ellenállási formák a felvidéki magyarság körében

Az első időszakban véleményüknek hangot adó személyiségek a szlovákiai magyarok számára méltányos bánásmódot követeltek a csehszlovák kormányszervektől. Arra a tényre hivatkozva, hogy azok a második világháború idején antifasiszta magatartást tanúsítottak. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács mint törvényhozó testület még 1944. szeptember í-jén kihirdetett 4. számú rendeletével megszüntette a Szlovákiában kollaborációval megbélyegzett politikai pártokat és az azokhoz közel álló egyesületeket, és elkobozta vagyonukat. A Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSĽS) és a Deutsche Partéit (DP) mellett erre a sorsra jutott a Magyar Nemzeti Párt (sic!) is, amely abban az időben még formálisan sem létezhetett, hiszen 1936-ban beolvadt az Egyesült Magyar Pártba.37 Ezt figyelmen kívül hagyva a közigazgatási és belügyi szervek a rendelet érvényesítését a Szlovenszkói Magyar Párttal szemben alkalmazták. Ezek tudatában nem kis kockázattal járt az 1945. április 19-én kelt Emlékirat kiadása, amely a kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács számára készült - amit Molnár Imre az Esterházy János védelmében tett lépésként tart számon -, hiszen Esterházy csak egy nappal korábban szabadult a szovjetek letartóztatásából.38 Ugyancsak vakmerő lépés volt a Magyar Végrehajtó Bizottság (MVB) részéről, hogy első ismert, 1945. április 13-i dokumentumán a feladó címeként a Szlovenszkói Magyar Párt székhelyét, a Nyerges utca 7. számot tüntették fel, ami akár arra is engedhet következtetni, hogy az MVB a párt jogutódjaként igyekezett fellépni.39

Esterházy második és a párt további tagjainak letartóztatásával csaknem egy időben a memorandumok, emlékiratok, panaszok címzettjei is megváltoztak. Ebből az időszakból ritkábban találkozunk a központi kormányszervek felé címzett beadványokkal, ugyanakkor megszaporodott azoknak a dokumentumoknak a száma, amelyek a személyes ismeretség és az ideológiai azonosság alapján fogalmazódtak meg. Külön említést érdemel Szalatnainak Laco Novomeský40 oktatás- és népművelésügyi megbízott felé tett több bead37 Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, 2002, 202-204.

38 Molnár Imre: Esterházy János 1901-1937. Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 1997, 220-221.; Molnár, Imre: Život a martýrska smrť Jánosa Esterházyho. Méry Ratio, 2012, 301-302.

39 Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 30.; Bukovszky László: Levéltári kalandozás - Hová lett az Országos Keresztényszocialista Párt levéltára? Kézirat, 2014, 5.

40 Laco Novomeský (1904-1976) szlovák kommunista politikus, baloldali értelmiségi, irodalmár, újságíró. 1945 és 1950 között a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, oktatás- és népművelés-22